Jelenleg a Április 2009 havi archívumában böngészel.
Az első alkalommal, kaptunk egy papírt is, amely a férfiaknál és hölgyeknél elvégzendő alapvizsgálatok rövid, tájékoztató leírását tartalmazza:
“A kivizsgálás menete
A pár férfi tagjának vizsgálata:
Spermavizsgálat: Előzetes bejelentkezés alapján, 4 nap önmegtartóztatás után, hétköznaponként, 8-10 óra között történik, 2 hét múlva a vizsgálatot megismétlik.
Vérvétel: A sperma vizsgálat napján történik. HIV, Hepatitis C,B vírus és RPR (luesz) szűrés.
Andrológiai vizsgálat szükség szerint.
A pár hölgy tagjának vizsgálata:
Hormonvizsgálatok: A menstruatios ciklus 3. (±1) napján alap hormonvizsgálatok, a ciklus 20. (±1) és 24. napján progeszteron vizsgálat történik. Ezen alkalmakkor végezzük el az általános laboratóriumi vizsgálatokat (vérkép, vizelet, luesz), HIV, Hepatitis C,B és a TORCH szűrést is. E vizsgálatokra a reggeli órákban kerül sor, éhgyomorra.
Nőgyógyászati vizsgálat: Előzetes időpontegyeztetés alapján történik. A vizsgálat nőgyógyászati rákszűrés (cytológia), hüvelyi ultrahang és Chlamydia, váladék szűrővizsgálatából áll.
HSG vizsgálat: Szükséges szerint, egyéni elbírálás alapján kerül sorra a méhűr épségének, illetve a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára. Ezt a kontrasztanyagos röntgenvizsgálatot a menstruációs ciklus első felében, a menzesz elmúlását követő kb. 1 hétben végezzük. Ez a vizsgálat kb. 2-3 órás kórházi benntartózkodást igényel.
EKG vizsgálat: Kórházunkban elvégezzük, 14-16 óra között, de máshol elvégzett, 1 hónapon belüli leletet is elfogadunk.
Mamma szűrés: minden 35. életévét betöltött női páciensnél.
Minden kedden 14 órakor tájékoztató előadást tartunk a lombikbébi és egyéb kezelési programjainkról. A vizsgálatok megtörténte után a recepción kérjen időpontot egy megbeszélésre, amely során a leleteket kiértékeljük és megbeszéljük a további teendőket, a szükséges kezeléseket megtervezzük.”
Forrás: BMC
Mielőtt elmentünk volna az első alkalommal a BMC-be, igen vegyes érzelmekkel fogadtam a dolgot. Megpróbálom szavakba önteni, hogy milyen gondolatok kísértek akkor.
Ahogy fogytak a napok, egyre inkább elbizonytalanodtam ebben a meddőségi programban.
Egyre inkább úgy éreztem nem szeretnék részt venni benne, nem tudom, nem akarom elhinni, hogy nekem csak így lehetne… vagy még így se…
Közben meg azért éreztem, hogy el kéne menni, mert megvan az időpont, amire másfél hónapot kellett várni és ha már kértem, nem lenne szép másokkal szemben, ha elvenném az időt s a helyet… hisz oly sokan vannak…
A részletes vizsgálatoknak valahol “örülök”, bár ez nem a legmegfelelőbb szó, talán végre kiderül valami konkrét. De ugyanakkor nagyon félek az eredményektől…
Vajon mi lenne jobb? Ha találnak valamit, vagy ha nem?
1. lehetőség: nincs semmi szervi bajom és akkor felmerül az, hogy az idegesség, stressz, “nagyon akarás” miatt nem jön a baba. Innen két irány van. Az egyik, hogy megpróbálok valahogy megváltozni és egy kis időre megfeledkezni a baba-témáról és ráhagyni a természetre. Ez számomra egy nagyon nehéz “út” lenne. Főleg azért mert eddig se éreztem úgy, görcsösen akarnám a Babát.
A másik irány, hogy belevágunk a meddőségi kezelésbe, ami magamat ismerve valószínűleg eléggé megterhelő lenne lelkileg és időben egyaránt (és sajnos nem utolsó sorban pénzügyileg is, ami szintén nyugtalankodáshoz, feszültségekhez vezethet). Vajon végig bírnánk csinálni anélkül, hogy az őrületbe kergetnénk egymást, sőt úgy, hogy még segítsük is egymást? És ne menjen rá erre a kapcsolatunk? Vajon ez az oldala a dolognak mennyire “segíti” a (spontán) teherbeesést?
S a végeredmény, az hogy terhes maradok, egyáltalán nem garantált.
2. lehetőség: találnak valami szervi problémát. Azt megpróbálják helyrehozni. Mondjuk, hogy helyrejön. S utána megint ott lenne a két irány: kiszállni és természetes úton próbálkozni, vagy bent maradni és végigcsinálni.
Ha úgy döntünk, bent maradunk a programban, és esetleg mesterséges úton történhet csak a teherbeesés, vajon a próbálkozások mennyire viselnek meg majd minket?
Elég erősek vagyunk mi, a kapcsolatunk ehhez?
Vagy ez még inkább összekötne minket?
Ha mesterséges úton történik a fogantatás, akkor,
- az a baba lesz ugyanannyira értékes, szeretnivaló… (az ő számára is) ?
- nem fog hozzá kapcsolódni egy szerelmes együttlét emléke, vagyis ha csak az fog róla eszünkbe jutni, hogy egy műanyag pohárkából egy hideg, rideg szobában… csupa vadidegen ember között… ?
El lehet ezt fogadni magunkban? Nyílván én most magamból indulok ki. Úgy érzem én ezt képtelen vagyok így elfogadni, és ha magamban “tiltakozom” ez ellen, akkor lehet, hogy hiába ültetnék be, emiatt nem maradna meg, mert a lelkem-testem képtelen lenne befogadni…
Minél többet írok, gondolok, olvasok, annál több kérdés merül fel bennem, amire nincs válaszom. És így nekimenni egy ilyen kezelésnek…
2008. év elején határoztunk úgy a Párommal, hogy szeretnénk babát (ha szeretnél többet megtudni rólunk, kattints a Rólunk oldalra). Abbahagytam hát a fogamzásgátló szedését (Minulet, illetve Lyndinette 20), amit azelőtt 10 évig szedtem, 1 év megszakítással.
Több, mint egy évnyi sikertelen próbálkozás után, 2009. márciusban kértünk egy beutalót a Budai Meddőségi Centrumba (az utat ami elvezetett a BMC-ig, az Előzmények oldalon olvashatjátok). Hogy miért oda? Több helyen érdeklődtünk, interneten kutakodtunk, fórumokon keresgéltünk és ezek alapján döntöttünk úgy, hogy legyen a BMC. Persze mindegyik ilyen helynek megvannak a maga előnyei és hátrányai de végül úgyis a személyes tapasztalat lesz a meghatározó. Egy másik (esetünkben különösen) nem elhanyagolható szempont, a pénzügyi rész. A BMC ingyenes, pontosabban a beavatkozások ingyenesek, a gyógyszerekért azonban fizetni kell, ráadásul némelyikért nem is keveset (lásd pénzügyek kategóriára kattintva és az “Gyógyszerek” oldalon). Nem is említve a “hálapénz” kérdését.
Nos, tegnap délre volt időpontunk. Amikor beléptünk nagy tömeg fogadott, de ezen igazából annyira nem lepődtünk meg. Na jó, talán egy kicsit.
Ami engem megdöbbentett, az inkább a hely kinézete. Lélekben fel voltam készülve a már megszokott orvosi várókra, tudjátok, koszos, kopott linóleum, maszatos csempék a falon, stb. Ehhez képest, gyönyörű szépen berendezett kis előtér, pult, ahonnan nyílik két irányba is folyosó a vizsgálókba, szobákba. Tv, dvd az előtér váró részében. Műanyag kényelmetlen székek helyett egész kényelmes nagy kárpitozott székek.
Az emeleten is vannak vizsgálók, hasonló váróval. A falakon rengeteg kisbaba fotójával, akik a BMC munkatársai segítségével foganhattak meg.
Már amikor telefonon időpontot kértünk, akkor is kedves hangja volt a hölgynek akivel beszéltünk, segítőkész volt, mindent elmagyarázott mire számítsunk először.
Ugyanez a kedvesség fogadott minket a pultnál is, amikor sorra kerültünk. Kikérdezték az alapadataink, majd megkaptuk a kórlapszámunk.
Sajnos meglehetősen sokat kellett várnunk az orvosra, de amikor végre sorra kerültünk, kedvesen kérte kövessük a szobájába. Végigvezetett minket az egyik folyosón, majd a laboron(?) keresztül pár szobán át egy eldugott kis irodába.
Kitöltött velünk egy papírt, korábbi betegségekről, milyen kezeléseken estünk már át idáig, stb. Az egész pár perc volt. Majd kaptunk beutalókat mindketten, vérvételre és vizelet vizsgálatra.
Az oldalunkon az alábbi témákkal kapcsolatban találhatsz bejegyzéseket a tapasztalatainkról:
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások