Jelenleg a Június 2009 havi archívumában böngészel.
Sokat hallottam már a méhpempő jótékony hatásairól.
Részletesebben itt olvashattok róla:
http://www.freespirit.hu/hu/magazin/egeszseg/a_mehpempo_csodaja
Nagyban segíti a teherbeesést, elsősorban a peteérési zavarokra és a méhnyálkahártya méretére van hatással, segít vastagítani. Emellett a szervezetre gyakorolt egyéb jó hatásairól is ismert.
Egyik kolléganőm hasonló problémákkal küzködött, mint én, nagyon vékony volt a nyálkahártyája, így kipróbálta a méhpempőt, aminek hatására 15 mm-esre nőtt.
Nekem eddig a ciklus semmelyik napján sem volt több 6-7 mm-nél, többszöri UH vizsgálatok alapján. így most többek között az ő tanácsára is, elkezdem szedni s meglátjuk.
A piacon próbálkoztam venni, de ott nem találtam. A Párom keresgélésének hála, találtunk egy kapszula formájában kapható változatát, a BEE Power-t.
http://jolanda.hu/calivita-etrendkiegeszitok-3/bee-power-vasarlas-73
Sajnos olvastam arról is, hogy kapszulaként szedve nem teljesen ugyanaz a hatása, de úgy gondoltam egy próbát ez is megér. Mi csak “züm-züm bogyó”-nak hívjuk 
Mivel jelenleg a ciklusom második szakaszában vagyok, inszem után, így nem biztos, hogy lesz már most érezhető hatása, de legalább “felkészítem” a szervezetem.
Megvolt az első inszeminációnk a Budai Meddőségi Centrumban (BMC). Túl vagyunk rajta. A beavatkozás a ciklusom 13. napján történt.
Reggel a Párommal korán indultunk, mivel fél 8 és 8 körülre kellett mennünk. Először neki kell “mintát” adnia, amit majd megtisztítanak és elkészítik a beavatkozáshoz. Sikerült megoldanunk, hogy vele együtt én is bemehessek a “szobába”, így azért egy kicsit közvetlenebb a folyamat. Miután leadta a mintát, elküldtek minket, hogy menjünk el nyugodtan valamerre, elég lesz 10-11 között valamikor visszajönnünk.
Addig elmentünk sétálgatni, megnéztük hogyan árad a Duna.
Már majdnem 11 óra volt, mikor visszaértünk, és már vittek is fel az emeletre, öltözhettem át, pont én következtem. Jó volt, hogy nem kellett várni, mivel addigra meglehetősen ideges voltam már. Kedvesen behívtak, annyian voltak körülöttem, hogy azt se tudtam hirtelen merre nézzek, menjek. Megkérdezték, hogy ez lesz az első? Mondtam, hogy igen, erre ők folytatták, hogy “…az utolsó is, ugye?”
Felfeküdtem, közben bejött még egy hölgy, kezében egy üvegcsével és mégegyszer megkérdezte a Párom és az én nevem.
Szokásos póz, lábakat fel, majd valamilyen csövet helyeztek fel, amin keresztül feljuttatják az anyagot. Egy kis feszítő érzésen kívül mást nem éreztem. Közben az orvos szóról-szóra mondta, hogy épp mit csinál, mit érezzek, stb. Majd pár percig megdöntötték az asztalt és úgy hagytak. Utána az egyik ápoló lesegített és már mehettem is vissza. A Párom sajnos nem lehetett bent.
Említették, hogy a beavatkozás után egy kis időre le kell pihenni. Ami nekem nem igazán tetszett az az volt, hogy fel kellett menni egy emelettel feljebb, mert csak ott volt szabad ágy. Valahogy nem örültem, hogy így kellett most sétálgatnom.
Talán egy félórát feküdhettem, majd felöltöztem és lementünk, hogy a zárójelentést megkapjuk. Írtak fel Utrogestant, amit hüvelyen keresztül kell felhelyezni, naponta háromszor. Mi a Kedvesemmel csak “ungu-rungu bogyónak” hívjuk, mert nehezen tudtuk csak megjegyezni a nevét.
Célja, hogy segítsen megtartani a Babát.
Pár napos betegállományba vételt javasoltak és kívánták, hogy sikerüljön. Ezzel el is bocsátottak, július 16-án kell visszajönnünk kontroll-ra.
Bevallom, én nem adtam senkinek (hála)pénzt, a Párommal úgy gondoljuk, hogy ha majd sikerül a beavatkozás, akkor ráérünk ezzel foglalkozni.
Még egy fontos dolog: az inszemináció előtt a párokkal aláíratnak egy kétoldalas nyilatkozatot, ami nagyjából azt tartalmazza, hogy jogilag elismerik, hogy a mesterséges beavatkozás útján születendő gyermeket elismerik sajátjuknak, továbbá tudomásul veszik az esetleges mellékhatásokat (pl. ciszta), meg ilyesmik…
Inszeminációt egyébként nem csak házasok esetében végeznek. Élettársak esetében is elvégezhetó, de ehhez szükség van egy a közjegyző által elkészített okiratra. Részletesebben egy korábbi bejegyzésben olvashatsz, ide kattintva.
A ciklusom 9. napjára lettem visszarendelve, hogy megnézzük, hogyan reagáltam a napi fél ampullányi Merional injekció-kúrára.
Az orvosom hüvelyi ultrahanggal megvizsgálta, hogy a petefészkekben hány tüsző érik. Lett is 3 szép nagy tüszőm. Az orvos előszőr feljajdult, hogyha még több lenne, akkor le kéne állni, mert hát ugye “nem akarunk ötös ikreket” 
Miért ne… gondoltam magamban…
Viszont sajnos a méhnyálkahártyám mindössze 6 mm-es. A teherbeeséshez pedig legalább 10 mm kell. De ez még változhat…
Azt mondta, hogy a mai napon és még holnap is adjuk be továbbra is a Merionalt, majd szombat este 8-kor, pontban a Pregnyl tüszőrepesztő injekciót is, hogy legyen peteérésem. Hétfőn pedig, a ciklusom 13. napján elvégzik az első inszeminációt…
Életem első és remélhetőleg utolsó inszeminációja!
Úgy éreztem, valahogy sokkal jobban összeköt, sokkal “közösebb” a kezelés, ha én is minél inkább részt veszek benne. Vannak fázisok, amikor “csak” jelen tudok lenni, úgy segíteni, de az injekció-kúrába (stimuláció – Merional) aktívabban bele lehet folyni. Ha Kedvesem ott van a tű egyik végén, akkor a minimum, hogy én ott leszek a másik végén.
Sose voltam tű-párti, bár elviseltem, mindig is borzongva hallgattam azokat az ismerőseimet, akiknek ilyen-olyan okból maguknak kellett injekciókat beadniuk. Ráadásul, hogy a Kedvesemet szúrogassam rendszeresen… elég vad gondolat volt. De úgy tűnt, így Neki is könnyebb.
Az elsőt ott helyben beadták, ezzel megmutatva, mit kell csinálni.
Ha valakik nem érzik képesnek magukat, hogy valamelyikük beadja az injekciót, az nem baj! Ha meg lehet oldani a naponkénti bejárást, akkor hétköznap a BMC laborban a stimulációs kezelőlap felmutatásával beadják. Hétvégén, illetve ha nem lehet bejárni, akkor akár háziorvos, akár az ügyeleten térítés ellenében be tudják adni. Ezzel kapcsolatban konkrét tapasztalatunk nincs, de általánosságban hallottam olyat, hogy kérésre beadott injekciók esetében a térítési díj az injekció árát is elérheti.
Egy másik bejegyzésben is szerepel, de külön kiemelem, hogy az a nagy méretű tű, amit először elővesz a nővér, az csak a hatóanyag feloldásához szükséges, nem kell megijedni, azt senkibe nem kell beleszúrni. Amikor a feloldott hatóanyag a fecskendőbe kerül, akkor kerül elő a tényleges, 13 mm hosszúságú vékony tű.
Elkezdődött. 2 hónapnyi vizsgálat után, ma megkaptam a recepteket. Hol is kezdjem, mozgalmas napunk volt.
Délelőtt UH vizsgálat (ciklusom 3. napján), minden rendben, akkor elkezdhetjük végre az 1. inszeminációt.
Az inszemináció esetében az első lépés, a stimuláció.
A Merional nevezetű injekcióból kell naponta fél ampullányit kapnom, mától fogva.
Majd egy újabb UH (a ciklus 9-10. napja környékén) és azt követően valamikor a Pregnyl nevezetű tüszőrepesztő injekciót fogom megkapni (az inszemináció előtt 36 órával).
Kiváltottuk a recepteket, ami mellesleg nem volt annyira olcsó, de annyira vészesen drága sem. 20.000 Ft-t fizettünk.
Utána visszmentünk és feltették a kérdést: mi magunk oldjuk meg az injekciók beadását vagy bejárnánk, hogy beadassuk? Kis hezitálást követően végül döntöttünk, Kedvesem megpróbálkozik a feladattal (ezzel kapcsolatos gondolatairól a következő bejegyzésben olvashattok). Majd megmutatták, hogyan adjuk be az injekciót. Elsőre elég rémisztőnek tűnt, ahogyan a hölgy hadonászott a kisebb-nagyobb tűkkel, de most már elárulhatom, egy vérvétel sokkal rosszabb.
Először az oldószert kell felszívni a nagyobbik tűvel, majd belefecskendezni a kis fiolába, amelyben a vattapamacsra hasonlító anyag van. Pillanatok alatt feloldódik, majd újra fel kell szívni – még mindig a nagyobbik tűvel -. Majd következik a tűcsere, amivel már ténylegesen be lesz adva az injekció. Mielőtt beadnánk, kicsit meg kell pöckölni, hogy a légbuborékok eltűnjenek, majd lassan addig nyomni, míg egy kis csepp ki nem buggyan a tű hegyén. Fertőtleníteni kell (gyógyszertárban kapható alkohollal) a köldök melletti részt (pár centire tőle), egy kézzel összefogni a bőrt és kb. 45 fokos szögben beszúrni a tűt, majd lassan befecskendezni az anyagot és végül szintén lassan kihúzni. Érdemes egyik nap az egyik oldalon, másik nap a másikon szúrni.
FONTOS! Minden szúrásnál új fecskendőt, új tűt kell használni és tiszta körülményeket teremtsünk. Az elhasznált tűket, fecskendőket ne dobjuk a szemétbe, gyűjtsük össze és legközelebb ha vissza kell menni a meddőségibe, ott le lehet adni.
Párommal abban állapodtunk meg, hogy ő fogja beadni, reggelente.
Jövő hét csütörtökön, június 25-én kell visszamennünk UH-ra.
Folyt.köv.
Bár a mai nap alapvetően arról szólt, hogy végre megkezdhetjük az 1. inszeminációra való felkészülést, de emellett végre sikerül kideríteni mi is a probléma valójában.
Miután a múltkori konzultációnk meglehetősen információ-szegényre sikeredett és végre a “választott” orvosunk vizsgált, hát most megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem, tulajdonképpen mi is a probléma velünk, miért az inszemináció a megoldás? Persze az orvosom kapásból visszakérdezett, hogy a konzultáción nem mondták meg? Mondtam, hogy nem volt valami beszédes a másik orvos, mire ő azt felelte, kedvesen, hogy pedig ő se valami bőbeszédű.
Szóval, sajnos esetemben két probléma “nehezíti a teherbeesést”. Nincs peteérésem, illetve összeférhetetlenség áll fenn közöttünk a Kedvesemmel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy “a méhnyak nyákja (cervyx) spermium ellenanyagot tartalmaz”, vagyis a szervezetem immunreakcióként elpusztítja a spermiumok nagy részét. 
Persze az első kérdés ami felmerült bennem:
- Akkor természetes úton nekünk nem lehet már gyermekünk?
- Ugyan, dehogy! – felelte az orvos – Csak nehezebben.
Hát mit mondjak… épp elég lett volna egyetlen probléma is, amivel foglalkozni kell, na de így…
A peteérési problémákról tudtam illetve sejtettem, mert annak idején amikor ovulációs teszteket használtam, mind negatív volt.
Viszont ez az összeférhetetlenség új dolog volt. Egyébként ennek kimutatására az ún. PCT (postcoitalis teszt) szolgál, amikor a vizsgálat előtt pár órával a pár közösülését követően megvizsgálják a nő hüvelyváladékát, pontosabban annak spermium tartalmát.
“Közvetlenül születése előtt a babának kialakul a saját személyisége. Mire van szüksége a kicsinek, hogy nyugodtan növekedhessen a mama hasában?
A baba az anyaméhben éber és jelen van
Az emberek életkorát Kínában máshogy számolják, mint nálunk: az baba első évében nem 12, hanem 21 hónapos, mivel a 9, anyaméhben töltött hónapot is beleszámolják a korába. Így a születés előtti fejlődés is szervesen hozzátartozik az élethez a kínaik szerint.
Mi a születéstől számítjuk az életéveket, noha a nőgyógyászok, pszichológusok, a leendő anya és apa szerint már a megelőző hónapok is igazi életnek számítanak. Legtöbbük nem kételkedik abban, hogy az a parányi valami, aminek a szíve a nemzés után alig 4 héttel saját erejéből ver, több, mint pusztán a sejtek összessége. Sőt: a kéthetes embrióknak már apró kezeik vannak, és minden ujjbegyen vannak már érzékelő sejtek is. Az arcvonások is mutatnak ekkor már egyedi jegyeket.
Hogy a kicsik már az anyaméhben kész emberek, világossá válik akkor is, amikor az embriót megfigyeljük. Azoknak a koraszülötteknek, akik a 25. hét körül jönnek világra, csak a zsírréteg hiányzik a bőrük alól, illetve a stabil légzőhólyagjaik a tüdőben. Gyűrődik a homlokuk, nyöszörögnek, például ha vért kell tőlük venni, néha megpróbálkoznak a mosolygással is akár, ha az anyjuk mellkasára fektetik őket, és érzik a szívverését.
Azoknak a gyerekeknek, akik az anyaméhet nem idő előtt hagyják el, az agyuk épp olyan éber, mint embió korukban. “A méh ugyan védőburok, – mondja Ludwig Janus pszichoterapeuta – de az embrió részt vesz a világ történéseiben.“ A gyerek érzi a környezetét, ahova később beleszületik. Ez a tudás vonzó és nyomasztó is egyben. Sok várandós anya kérdezi: “Vajon a kicsi minden anyai élményt ugyanúgy átél? Érzi a kétkedésemet, aggódásomat, azt, ha nélkülök valamit, ha ideges vagyok? Mit tegyek, hogy jobb legyen neki?”
A modern tudomány igyekszik válaszolni ezekre a kérdésekre:
1. Létezik egy kimutatható kötelék anya és gyerek között
Az embriót nem csupán élelemmel táplálja az anya, hanem információval is ellátja. A méhlepény a hormonokon keresztül közvetíti az érzelmeket. Például, hogy a leendő anya stresszes-e, azt megmutatja a kortizol-szint. Az orvosok a köldökzsinórvérből ki tudják mutatni, hogy az anyának akár egy kicsi pulzuskésése is megnövelheti az embrió stresszintjét.”
Forrás:
Izgatottan vártuk a mai napot, mert mára kaptunk időpontot a konzultációra, az eredmények és a továbbiak megvitatására.
Őszíntén szólva meglehetősen csalódottak vagyunk, így visszagondolva a történtekre.
Mikor odaértünk, kiderült, hogy nincs bent az orvosunk, így egy másik orvoshoz küldtek minket, aki eddig nem is foglalkozott velünk, semmit sem tud rólunk.
Ezúttal az emeletre kellett mennünk s mikor 3 óra várakozást követően végre bejutottunk, a doki szemrehányóan megkérdezte, hogy nem tudtuk, hogy ma nincs az orvosunk? Mondtuk, hogy ezt itt most közölték velünk, már nem volt idő új időpontot kérni. Na ez már nem tetszett neki és ez látszódott is rajta, úgyhogy egyből unszimpatikus lett. De ez még csak a kezdet volt. Kb. fél perc (tényleg nem volt több) alatt átlapozta a dossziénk és mindenféle körítés nélkül közölte, hogy inszeminációt javasol. Gyorsan elhadarta, hogy a következő ciklus 2. vagy 3. napján jöjjünk be, lesz egy UH és ha minden rendben, megkezdhető a stimuláció. Majd tulajdonképpen “kitessékelt” minket.
Azt se tudtuk köpjünk-e vagy nyeljünk, úgyhogy szépen kitántorogtunk, a megdöbbenéstől és csalódottságtól letaglózva.
Annyira megviselt minket ez a közönyösség és ridegség, hogy a lépcsőházban félre is álltunk pár percre, hogy összeszedjük magunkat. Nagy nehezen leballagtunk a recepcióra, ahol a kedvenc nővérkénk már nagyon várta a híreinket. Elmondtuk, hogy az orvos inszeminációt javasolt és hogy ettől roppant csalódottak lettünk, mert arra számítottunk, hogy talán gyógyszerekkel segítheni lehet a problémákon. A nővér szerencsére lelket öntött belénk, mert szerinte ezek alapján nincs komoly baj, mert ha az lenne, egyből lombik-ot javasoltak volna.
Fontos információ:
Mivel a Párommal nem vagyunk házasok, csak élettársak, így ahhoz, hogy résztvehessünk a meddőségi kezelésben, szükség van egy közjegyző által elkészített okiratra arról, hogy élettársi közösségben élünk.
A BMC-ben adnak egy sablont, de nem ezt kell kitölteni, hanem csak elküldeni a közjegyzőnek, mintaként, aki saját maga állítja össze a lapon lévő információk illetve a saját adataink alapján az okiratot.
Mi ezért 16.000 Ft-ot fizettünk, de érdemes több helyen érdeklődni, mert kaptunk 19.000 Ft feletti ajánlatot is.
A mai napra kaptam időpontot, hogy elvégezzék a HSG-t (hiszteroszalpingográfiát), azaz a petevezeték átjárhatósági vizsgálatot. Ennek lényege, hogy röntgenezés közben kontrasztanyagot juttatnak a méhbe, majd megvizsgálják, hogyan halad a petevezetőkben. Hasznos és fontos vizsgálat, mindenképpen szükséges a végső diagnózishoz. Ráadásul kisebb elzáródásokat maga a vizsgálat is képes feloldani. A vizsgálatot általában a ciklus első felében végzik és nekem ez már a 15. nap volt, de az orvos szerint ez esetemben még belefér.
Nos, ez a Budai Meddőségi Centrumban (BMC) a következőképp zajlik.
Sajnos a BMC-ben naponta mindössze 4 HSG-t csinálnak, erre van kapacitás, ráadásul – ha jól emlékszem – a szerdai napon nem végeznek egyáltalán ilyen vizsgálatot, így időpontot kell kérni rá, de ahogy láttam, 1-2 héten belül mindenkit be tudnak ütemezni.
Pár óra várakozást követően érkezett egy hölgy, kaptunk (fájdalomcsillapítás gyanánt) egy-egy algopyrint, kezünkbe nyomott egy kis csomagot (ami a vizsgálathoz kell) és követnünk kellett. Mint kiderült, a vizsgálat nem ott, helyileg, a BMC-ben zajlik, hanem át kell sétálni egy másik épületbe, ahol a röntgen van. Na ez nekem már furcsa volt egy kicsit, de ami még inkább megdöbbentett, az a vizsgálat menete. Fel kellett feküdnöm, a röntgen alá, majd saját magamnak kellett felhúzni a lábam és úgy elhelyezkedni. Ezt követően felhelyeznek egy katétert amin keresztül bejutattják azt a speciális kontrasztanyagot. A katéter felhelyezése csak egy pár pillanatig kellemetlen, nekem a rákszűréshez hasonlító érzés volt. Amikor elkezdik nyomni a kontrasztanyagot, az olyan érzés volt, mintha egy lufit fújnának fel bennem, szóval olyan feszülő érzés. Úgy hallottam, illetve olvastam a neten mások tapasztalatait, hogy amennyiben gond van az átjárhatósággal, akkor az járhat némi fájdalommal.
Maga a vizsgálat tényleg csak pár percig tart, utána a saját lábunkon jöttünk ki és sétáltunk vissza a BMC-be. Amikor felöltöztem az orvos közölte, hogy van némi probléma, ami inkább rosszat jelent. Ettől eléggé megijedtem, gondoltam, nem én lennék, ha minden rendben lenne…
Az eredményeket még aznap megkaptuk, egy (újabb) várakozást követően, ami most elég idegesítő volt. Végül mire bejutottunk, az orvos megnézte mégegyszer a felvételt és közölte, hogy tulajdonképpen nincsen semmi probléma, az anyag végihaladt és szabadon kijutott a hasüregbe, egy kis eltérés látható, de ez nem lehet oka annak, hogy nem esem teherbe. Szóval megnyugodhatunk.
A vizsgálat eredménye: “Nagy fokban arcuált méhüreg ábrázolódott. Mindkét oldalon a petevezeték kis nyomásra feltelítődött, szabályos lefutást mutatott, az Omnipaque (300 mg/ml) kontraszt anyag rajtuk a szabad hasüregbe kijutott.”
Pontos diagnózis: “uterus arcuatus”Ennek azért utána kerestem a neten. Egyelőre nem igazán tudom, hogy mit gondoljak, mert ahol csak belebotlottam, mindenhol a “női nemi szervek fejlődési rendellenességei” közt találtam meg.
A méh fejlődési rendellenésségeinek osztályozásában a VI. csoportba tartozik (VII. csoport van összesen). Erről bővebben itt (lásd 3. ábra).
Egy másik oldal szerint az uterus arcuatus, torzult méh, azonban itt leírják, hogy ez a “legenyhébb elváltozások közé tartozik”. A cikk írója ezen felül részletesen ír még a többi elváltozás típusról is, ezekről itt olvashatsz.
Jótanács: mindenképpen érdemes egy kisebb betétet (nem tampont!) használni a vizsgálat után, mert elképzelhető némi nyálkás, barnás váladék távozása.
Esetemben ez tényleg csak pár apró folt volt.
A vizsgálat után elképzelhető kis görcsölés, feszülés, de ez általában pár óra alatt elmúlik. Nekem azt tanácsolták, hogy lehetőleg megerőltető dolgot aznap már ne csináljak, inkább pihenjek, de nem kell feltétlenül feküdni.
Emellett Sumamed-t (500 mg) kell szednem (1×2), ami segít abban, hogy ne alakuljon ki gyulladás.
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások