Jelenleg a Január 2010 havi archívumában böngészel.
Nagyon fáradt… Elsősorban lelkileg/érzelmileg…
A legutóbbi beavatkozás óta volt két ciklus is. Egyik három hét, utána már csak 19 nap. És lassan két és fél hét eltelt.
Ha megint a héten megjön, akkor valószínűleg a következőt is kihagyjuk.
Nem tudjuk miért és mit reagál a szervezete. Most leálltunk a méhpempővel, meg mindennel. Vettünk gyógyteát, de végül azt sem iszogatja. Mindehhez valószínűleg hozzájön a téli állapot is. A lelki fáradtságot követi a testi is. És oda-vissza hatnak egymásra. Nem tudom mit lehet mondani valakinek, aki úgy érzi, hogy a saját teste hagyja cserben. Próbálok Mellette lenni, de amikor valaki saját magában, saját szervezetében csalódik, akkor a külső támasz gyakran nem elég. 
Főleg, ha eljut odáig, hogy semmibe nem mer belevágni, mert mindenben a csalódás esélyét látja.
Nem tudom mi lesz, ha ismét három héten belül megjön. Ez orvosilag “annyi”, hogy megint nem volt peteérés. Ezt az orvosnak sem jó mondani, de ott legalább valahanyadik páciensenként ott egy ultrahangos kép, ami mégis jelezhet sikert. De nekünk, amikor már többedik alkalommal egymás után halljuk, akkor mi enyhítse? Legalább néha csak nézne ki úgy mintha lehetne… és nem csak az inszem után… Lehet, hogy nincs rendszeresen peteérés, hogy normális, ha időnként nem következik be, de legalább játszaná el a ciklus, hogy van valami köze a normális működéshez…
Legalább annyi esélyt mutatna, hogy ne legyen minden reménytelen…
Szerencsére a cafeteria egy része egészségpénztárba is kérhető. Így legalább utólag, valamikor, de vissza lehet kapni az injekciók árát… nem tudom e nélkül hogy lehetne végigcsinálni. Pedig, ha jól belegondolunk, akkor messze nem vagyunk a legrosszabb helyzetben levők között. Mindkettőnknek fix állása van, kiszámítható biztos fizetéssel. Tudunk tervezni. Mégis, nem csak fizikailag/lelkileg, de pénzügyileg is érezzük a “nem lehet minden ciklusban” elv előnyeit. És vajon mit csinálnak a minimálbérre bejelentett, vagy óra/teljesítménybérrel rendelkezők? Akik még ezt a támogatott lehetőséget sem tudják megengedni? Vajon hányan vannak, akik végigcsinálják a kivizsgálást, és a gyógyszerek árait látva “elfelejtenek” visszamenni? Vagy csak egy “dobásuk” van, mert a másodikat nem tudják kigazdálkodni.
És itt nem tudom azt az “érvet” elfogadni, hogy aki ennyit nem tud most a gyerekre szánni, az később sem fog tudni. Hiszen lehet, hogy pont azt a pénzt költi/költené el, amit a gyerek számára rakott/rakna félre. És így tényleg gondjai lesznek a szülés után…
Elméletileg a kimaradt ciklus után a mostanival kezdhetnénk a következő stimulációt…
Két napja töprengunk, de most nem vágunk bele. A két három hetes (a második még annyi se) ciklus érzelmileg és lelkileg is olyan hangulatot/érzést generál, amire minden “szakértő” azt mondaná, ezt kell elkerülni. És most Kedvesem úgy érzi, hogy nagy az esélye, hogy csak “elvesztegetett” alkalom lenne… és a támogatott hatból már így is elment a fele.
A maradék hármat már jobban át kell gondolni. Ha lehet, úgy vágjunk bele, hogy érzelmileg is jobban legyünk és lehetőleg az inszem utáni pihenés/nyugalom is megoldható legyen…
Azért nehéz volt ezt a döntést meghozni…
Karácsony előtt 21 napos volt a ciklus… akkor az orvos azt mondta, nincs peteérés….
Elég nehéz volt megemészteni, de rá lehetett fogni az előző havi hormonokra… majd a következő hosszabb lesz…
Hát nem. Két nappal sikerült alulmúlni a legrosszabb várakozásainkat… már csak 19 nap… miért?
A gyakorikérdéseken olvastunk már olyat, hogy a méhpempő összezavarta valakinek a ciklusát. Ez lenne? Nem tudjuk. Most mindenesetre megpróbálkozunk a méhpempő elhagyásával…
Valahogy semmi sem jó… ha tényleg ez okazza, akkor miért vagyunk azok között, akiknek nem segít, hanem árt…?
És most mi legyen? Hogyan tovább?
A Zita West könyben találtunk egy érdekes számítást a peteérés időpontjára.
Az már eddig is ismert volt, hogy az ovuláció időpontját akkor lehet legkönnyebben kiszámolni, ha valakinek rendszeres, állandó hosszúságú ciklusa van. De eddig ezt úgy tudtuk, úgy lehet legtöbb helyen hallani, olvasni, hogy a peteérés a ciklus közepén van. A ciklus hossza akár 25 nap is lehet (vagy még rövidebb), illetve akár a 35 napot is elérheti (vagy még hosszabb). Amennyiben ez rendszeres, akkor normálisnak tekinthető.
Ahogy eddig tudtuk, az alapján ha a ciklus 28 napos, akkor a 14. napon. 26 napos ciklusnál a 13, 35 napos ciklusnál a 17. napon van peteérés.
Zita West viszont azt állítja, hogy a peteérés végétől a ciklus végéig tartó időszak mindenkinél állandó, kb. 14 nap, az ciklus elejétől a peteérésig tartó időszak eltérhet. Azaz a ciklus hoszából le kell vonni 14 napot, ez a legvalószínűbb peteérési időpont. Ez a 28 napos ciklusnál ugyanúgy 14. napon, de a 26 napos ciklusnál 13. nap helyett 12-en (egy nappal korábban a tervezettnél), a 35 napos ciklusnál 17. nap helyett a 21. napon (4 nappal később) valószínű.
Természetesen ezen kívűl más lehetőségek is vannak az ovuláció időpontjának megállapítására, amikre ki is tér, illetve később részletesen említi, de azt nagyon fontosnak tartja, hogy gyermeket tervező hölgyek lehetőség szerint minél inkább tisztába legyenek a saját ciklusuk jellemzőivel.
Ezt konkrétan is Valakinek írom, de másokra is vonatkozhat.
Szerintem egy pszichológus nem tudja megoldani a problémákat. Egy (jó) pszichológus segíteni tud, hogy meg tudd oldani. Aminek első lépése, hogy rájöjj, mi a problémád. Amit érzel, az általános.
Ha az orvosnak azt mondod folyton fáj a fejed, akkor arra tud felírni valami fájdalomcsillapítót, ami, ameddig tart, elnyomja a fájdalmadat. És utána vagy rászoksz a folyamatos tompításra, vagy még erősebben tér vissza. De, ha azt mondod, ha el tudod mondani, hogy konkrét alkalmakkor egy éles szúrást érzel, mondjuk, a bal füled mögött, akkor azzal már konkrétan tud foglalkozni.
Ezért kell beszélgetni. És ebben áll egy pszichológus szerepe, hogy ő külső. Egy kapcsolatban, valószínűleg, szükség van időnként egy külső szereplőre. Hiszen, ha problémád van, a párod tudja, érzi, reagál rá. Ott volt a helyzetben, és, ha ismer, akkor nagyjából tudja, érti, mit érzel. Egy pszichológus nem volt ott. Nem ismeri a körülményeket. Neki mindent el kell magyarázni. Neki meg kell fogalmazni, mi történt. Mit érzel? És miért? És ez azért segíthet, mert így kénytelen vagy ténylegesen végiggondolni a helyzetet. Nem lehet annyival “elintézni”, hogy ezt érzem. Végig kell gondolni, és ki kell mondani(!!!), mit érzel. Egy jó pszichológus abban tud segíteni, hogy megtaláld a tényleges problémákat. És akkor már nem egy általános “érzéssel” kell megküzdeni, hanem konkrét dolgokra kell a megoldást megtalálni.
A Szigetvilág varázslója sorozatban a varázslók oktatásának legfontosabb része a névtanulás. Mindennek van a teremtés nyelvén igazi neve. És a varázslóknak a fölött van tényleges hatalmuk, aminek ismerik az igazi nevét. Ha ki tudja mondani az igazi (teremtés nyelvén való) nevét akkor hatalma van felette.
A pszichológus abban segít, hogy a tényleges problémádat tudd megnevezni. És, ha már meg tudtad fogalmazni, akkor “hatalmad” lehet felette.
És itt jutottam el oda, ami (Aki) miatt ez a bejegyzés született. Nem szükséges ehhez a pszichológus. Gyakran segíthet egy barát, egy ismerős. valaki, aki hasonló helyzetben van. Aki, feltehetőleg, meg tudja érteni, el tudja képzelni a helyzetet, de mégis annyira “kívül” van, hogy “rákényszerítsen” arra, mondd el, mondd ki a problémákat.
Néha a legmeglepőbb pillanatokban tűnik fel valaki. Amikor egyes dolgok már-már összecsapnak a fejünk felett, akkor feltünhet valaki, aki mutathat egy kiutat. Hogy ideigleneset, vagy hosszabb időre szólót, azt majd az idő dönti el. Csak ezeket a jelzéseket nem szabad nem észrevenni!
Nem biztos, hogy akkor és onnan jön a segítség, amikor és ahonnan várjuk. Viszont rajtunk múlik, hogy felismerjük-e?
Mert véletlenek nincsenek.
Zita West könyv alapján:
Az érett pete élettartama 8-12 óra. A női hüvelybe jutott sperma átlagosan két-három napig marad életképes, de egyes esetekben ez akár egy hét is lehet. A tüszőrepedés időpontjában, ha életerős spermák vannak a petevezetékben akkor sokkal nagyobb a teherbeesés esélye, mintha a pár a tüszőrepedés után él nemi életet.
Lassan haladunk a könyvvel, de így is terveztük, hiszen a lényeg az, hogy EGYÜTT olvassuk, EGYÜTT beszéljük végig.
Erre a könyv is kitér, már az elején. Beszélni kell! És beszélgetni. El kell mondani, ki mit gondol, ki mit érez. Hiszen előfordulhat, hogy a pár tagjai valami apróságban félreértik egymást, és ez az egész egy félreértésből súlyos problémává nőhet. Pedig “csak” meg kellett volna beszélni.
A gondolat közös, de ahogy az egyik pár szóban, megfogalmazza, abból a másik valami miatt mást ért ki és a szerint reagál. Innentől már mindenki félreérti a másikat és ez lavinaszerűen erősödik.
Hagyni kell időt és lehetőséget, hogy az ember megértse a másikat és megértesse magát…
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások