Jelenleg a(z) ‘injekció’ kategória archívumában böngészünk.
Azt hittem az idő majd segíteni fog, itt vannak az ünnepek, szabadság, lesz mivel elfoglalni magam, magunk és – legalább egy időre – meg tudok feletkezni arról, hogy megint nem sikerült…
De az igazság az, hogy minél inkább közeledett a karácsony, annál kevésbé vágytam rá. Már egy évvel ezelőtt is azt hittem, azt a karácsonyt már nem csak kettesben töltjük. Álmomban sem hittem volna, hogy az ideit is ugyanígy töltjük majd.
S ma újabb két ismerősről tudtam meg, hogy babát várnak. Mindketten a BMC-be járnak, az egyiküknek az első inszeminációja sikerült.
Ez a hír (is) meglehetősen felkavart érzelmileg… örültem nekik, próbáltam, próbálok erőt meríteni a sikerükből de ugyanakkor érzem, még mindig nem sikerült eljutnom arra a szintre, hogy el tudjam fogadni a mi sikertelenségünket. Az elutasítás, tagadás, saját magammal szembeni düh, alkudozás, magyarázkodás, okok keresése, csalódottság határain hullámzom.
Bár nem kaphattam meg az élettől a legszebb ajándékot, de azért a sorsnak úgy tűnik van humorérzéke… 
Vasárnap elkezdtem barnázgatni… a ciklusom 20. napján… meglepődtem, mert ilyen korán, ilyesmit, eddig még sohasem tapasztaltam. Legelső gondolatom az volt, talán meg fog jönni, de aztán valahogy csak elvetettem, mert 20 napos ciklus eléggé rövid lenne (eddig a legrövidebb ami valaha volt, 24 napos volt).
Persze a második gondolatom, hogy ez talán valami másnak lehet a jele… talán a beágyazódásé lenne? Végülis időben beleillene, hisz a beágyazódás általában a megtermékenyítéstől számított kb. 7-10 nap körül megy végbe. Ráadásul sokaktól hallottam, hogy barnázgatás, kis folyás utalhat rá. S tulajdonképpen visszaszámolva a napokat, voltunk is együtt abban az időszakban, így akár…
Meglehetősen sikerült fellelkesülnünk, még a karácsonyi teszt gondolata is felmerült bennünk, de aztán pár óra elteltével mindez eltűnt.
Megjött.
Bőven elég lett volna érzelmileg azt megemészteni, hogy nem sikerült az inszem és a karácsonyi álmunk is szertefoszlott, na de, hogy pont karácsonykor kelljen még menstruálnom is…
Ráadásul így, életem legrövidebb ciklusát produkálva… azon kívül, hogy elszomorított a dolog, meg is ijesztett, mivel nem igazán tudtam/tudok mit kezdeni egy ilyen rövid ciklussal.
Szóltunk az orvosunknak, hogy szeretnénk vele beszélni. Az elmúlt egy-két hétben már felmerült ez a gondolat, sokat beszélgettünk Kedvesemmel s ezalatt pár kérdés már megfogalmazódott bennünk, amit szerettünk volna az orvosunktól megkérdezni.
Mikor meglátott minket, először felcsillant a szeme, s az első kérdése az volt:
“Terhes?”
“Nem.” – feleltem, s erre csalódottan csak annyit mondott, hogy:
“Pedig annak örültem volna, ha spontán…”
A lényeg, hogy ilyen rövid ciklus esetén valószínűleg nem volt peteérésem.
Az elmúlt hónapokban egy párszor már hallottam ezt az orvostól, tudom, hogy ez az egyik probléma velem, de abban bíztam, hogy ez talán idővel helyreáll, s a szervezetem ha lassan is, de normálisan fog majd működni.
Viszont azért jó hírt(?) is mondott; a legutóbbi inszeminációkor, a beavatkozás napján 10 mm-es volt a méhnyálkahártyám, ami ugye a beágyazódásig még nő is, és ez már megfelelő vastagság.
Jó hír… örülök, illetve örülnék, de akkor miért nem sikerült az inszem?
Ha az injekciók segítségével lett peteérésem, ha a beavatkozással kikerültük az összeférhetetlenség problémáját, ha a méhnyálkahártya is elég vastag, akkor miért nem fogant meg a Pici?
Továbbra is egy olyan kérdésre keresem a választ, amire valószínűleg soha nem fogom megtalálni, s azt hiszem nincs senki, aki megmagyarázhatná, hogy mi volt a hiba… hogy mit kéne legközelebb máshogy csinálni…
Nemrég felmerült a kérdés köztünk (megint), hogy teszteljünk-e mielőtt visszamegyünk jövő hét pénteken az eredmény miatt (biostrip vizsgálat = terhességi vizelet vizsgálat).
Párom határozottan rávágta, hogy nem szeretne tesztelni és azt hiszem én sem akarom. Néha fellelkesülök, hogy talán mégis lehetne, de ezen már annyiszor átestem és tényleg jobb türelmesen várni…
Ráadásul az Ovitrelle (tüszőrepesztő injekció) után két hétig nem is szabad!
(Mivel HCG-t tartalmaz és ezért megtévesztheti a teszteket. Bár erről már írtam korábban, de most újra leírom azért.)
Szóval várunk… ismét…
Bár ez már a harmadik inszemináció, mégis sok minden teljesen máshogy történt, mint eddig.
Ismét korán reggel kellett kelnünk, amit viszont most az időjárás nagyon megnehezített. Talán emiatt volt, hogy végülis fél 8-ra nem tudtunk odaérni, csak 8-ra. Szerencsére nem volt probléma, ráadásul kevesen is voltak. Bár ilyen esetben nem kéne kivárni a sort, egyből lehet menni a recepcióhoz jelentkezni az inszeminációra.
Ahogyan korábban, most is alá kellett írnunk a szokásos nyilatkozatot, jogi és orvosi dolgokról, hogy saját gyerekünként ismerjük el a születendő gyermeket, hogy elfogadjuk az esetleges mellékhatásokat (pl.: ciszta), stb.
Majd leültünk és vártunk. Nem sokáig, mert már szólították is a Párom és elkísérték egy szobába, ahol “mintát” kell adnia. Most is az a kedves nővérke szólt, aki múltkor, így ismét megengedte, hogy én is bemenjek a Páromhoz a szobába. Nem tudom van-e összefüggés, de legutóbb is késve érkeztünk reggel és akkor már nem a megszokott, folyosó végén lévő kis “oduba” kísérték őt, hanem egy külön kórterembe, mert a másik helyen már olyan sokat várakoztak. Most is ugyanabba a kórterembe vezetett minket a nővér. 
A szobát belülről be lehet zárni, majd amikor megvan a minta, egyszerűen ott kell hagyni egy tartóban és szólni a nővérszobában, hogy végeztünk.
Mivel olyan kevesen voltak, felmerült bennünk, hogy talán így jóval hamarabb végezhetünk és nem kell még délután is itt üldögélnünk…
Az időjárás pocsék volt, szakadt az eső, iszonyatosan fújt a szél, így az eddigi programötleteink most nem jöhettek szóba. Az első két inszemináció délelőttjén elmentünk a Duna partra sétálni, meg palacsintázni, de most erre nem volt lehetőségünk. Ott ülni a BMC várójában 2 órán át… hát ez sem vonzott annyira. Inkább visszamentünk a kocsihoz, befűtöttünk, megreggeliztünk és rádiót hallgattunk.
10 óra körül visszasétáltunk és ismét jelentkeztünk hátul, a nővérszobában (nem a recepción!). Szerencsére most sem kellett sokat várni, majd a nővérke szólította az inszeminációra váró hölgyeket és felkísért minket az emeleti kórtermekbe.
Átöltöztem, hálóing, zokni, papucs, köntös és elheveredtem az ágyon, Kedvesem pedig fogta a kezem
Nem tudom leírni mennyire jó érzés, hogy velem van ilyenkor. Láttam már inszeminációra váró lányokat, egyedül a szobában.
Két másik lánnyal voltam egy szobában, közülük az egyikük az első inszeminációra várt, a másiknak pedig ez a harmadik – csak úgy, mint nekem
Most végre kicsit oldottabb volt a hangulat, egész jól elbeszélgettünk, ki hogy élte meg az eddigi vizsgálatokat, kinek milyen tapasztalatai voltak. Más-más volt az orvosunk, így volt miről beszélgetni és az idő is gyorsabban repült.
Eddig ezt valahogy hiányoltam. Az első két alkalommal is voltak “szobatársaim”, de olyan feszült volt a hangulat, még a légy zümmögését is lehetett hallani.
Beszélgetés közben folyton füleltünk, mikor szólal meg a telefon, mivel a folyosón lévő telefonon szóltak, hogy ki fog sorra kerülni, ki menjen le a műtőbe.
Ilyenekbe nekem nem szokott szerencsém lenni, gondoltam, biztos én leszek az utolsó. De nem. Megcsörrent a telefon és engem szólítottak. Párommal lesétáltunk és kb. 10 perces várakozást követően behívtak a műtöbe. Sajnos ide már a Kedvesem nem jöhetett be, de lélekben velem volt, éreztem
Köntös, bugyi le, asztalra fel. Beállították a lábaim, majd letakartak, míg jött az orvos.
A nővérkék ismét többször megkérdezték a nevünk, majd megérkezett az orvosom is. Kedvesen megérdeklődte hogy vagyok.
Nagy megdöbbenésemre, de ugyanakkor örömömre, a beavatkozás előtt csinált ultrahangot
Eddig egyik inszem előtt sem volt UH, ezt hiányoltuk is a párommal, de a lányokkal való beszélgetés közben kiderült, hogy szeptemberben életbe léphetett valamiféle új szabályozás s talán ennek köszönhető a változás. De lehet más ok is, nem tudom.
Az ultrahang szerint van “folyadék”, ami arra utal, hogy megrepedtek a tüszőim. Azaz használt az Ovitrelle tüszőrepesztő injekció.
Emellett látott még tüszőt, ami még nem repedt meg, úgyhogy maradt nekünk is “tennivaló otthonra”
A beavatkozás most is pár percet vett igénybe, majd letakartak és megdöntötték az asztalt, úgy hagytak pihenni. Na igen, a pihenés relatív fogalom. Ott kellett feküdni, szétfeszített lábakkal, a beléd helyezett műszerek feszítik a hüvelyed, ilyenkor minden pillanat éveknek tűnik és minél tovább fekszel ott, annál kellemetlenebbül érzed magad.
És mégis… most valahogy más… egyáltalán nem a fájdalom számított.
Ezúttal sokkal tovább feküdtem így az asztalon, ahogy időnként lestem az órát, kb. 10-15 perc lehetett. A nővérke pár percenként megkérdezte, minden rendben van-e, úgyhogy nem hagyják azért magára az embert, ha bármi gond adódna, van kinek szólni.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor végre kiszedték belőlem a műszereket és leengedték az asztalt, bár még így is éreztem a feszítést.
Amikor kisétáltam a műtőből, odabújtam Kedvesemhez, aki már nagyon várt, hisz ő is észrevette, hogy most mennyivel több ideig voltam bent.
Visszasétáltunk a kórterembe, ahol a lányok már nagyon vártak és kérdezgettek, milyen volt. Befeküdtem az ágyba és megint nagyon jól esett beszélgetni másokkal. Pár perc múlva hívták a másik lányt, akinek szintén ez a harmadik próbálkozása.
Kb. 1 óra múlva felöltöztem, majd lementünk a zárójelentésért az orvosomhoz. Sajnos itt viszont nagyon sokat kellett várnunk, több, mint másfél óra múlva szólítottak csak. Megkaptam a zárójelentést, ami szerint nov.27-én kell visszjönnünk biostrip-re, meg az Utrogestan-t, de mielőtt elköszöntünk volna, megkérdeztük mi a teendő görcsök esetén. A doki reakciója nem volt annyira kedvesnek mondható, mert szerinte itt nincs mitől görcsölni, de vegyek be nospa-t.
Azért megkérdeznék én másokat, hogy valóban senki nem érzett semmit inszemináció után?
A HSG-re is azt mondták, nem fájdalmas, csak kellemetlen, ehhez képest én hallottam lányokról akik a falat kaparták fájdalmukban.
Most akkor mi is az igazság?
Hazafele az úton éreztem néha-néha egy egy szúró, görcsölő fájdalmat, de Párom szerint ez talán a peteéréstől lehet.
A munkahelyemen szóltam, hogy táppénzen leszek az elkövetkezendő hétben, nem akarok kockáztatni. Pihenni fogok és csak olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek nem megerőltetőek, nem stresszelnek.
Egyébként nem szükséges feküdni, bármit lehet csinálni, amit máskor is, de azért az ember ne ilyenkor vágjon neki a marathon-nak
Délután jó volt végre hazaérkezni, azért elég fárasztó nap volt ez, délután be is szunyókáltam egy kicsit, de este azért még “rádolgoztunk” Kedvesemmel azokra a pattanásig feszült nagy tüszőkre.
Ez is egy érdekes kérdés. Egyik orvos azt mondja, ilyenkor nem szükséges együtt lenni még, a másik meg azt, hogy persze, mindent bele, úgy biztos.
Na most akkor mi is az igazság?
Tegnap (a ciklusom 10. napján) kellett visszamennünk ultrahang-ra, hogy kiderüljön a stimuláció eredménye, azaz használt-e a menopur injekció kúra. Ahogy korábban már írtam, napi 1 ampullát kaptam, ugyanúgy, mint az előző inszemináció előtt.
Jelentkeztünk a recepción, majd a dossziémra rátűzték a “stimuláció ellenőrzése” cetlit és nemsokkal később már vitte is be e nővér. Ismét rengetegen voltak, de ennek ellenére nagyon gyorsan sorra kerültem. Két tüszőt találtak, 17 mm és 18 mm, a méhnyálkahártya vastagsága pedig 8 mm.
Az orvos szerint ebből még bármit lehet, sőt a 8 mm a ciklus 10. napján tulajdonképpen jónak mondható, hisz a beágyazódáshoz kell a 10-12 mm. Szóval továbbra is szedem a méhpempőt és meglátjuk.
Ezenfelül az UH szerint volt még egy tüsző, de az csak 11 mm, viszont az orvos szerint a két másik jó lesz.
Tegnap még be kellett adnunk egy ampulla Menopurt, majd este 8-kor pedig két ampulla Ovitrelle-t (tüszőrepesztő injekció), hogy legyen peteérésem. Szerdán, a ciklusom 12. napján pedig meglesz a 3. inszemináció.
Így elsőre lehet, hogy korainak tűnhet a 12. nap, de nekem a ciklusaim is rövidebbek, most legutóbb 25 napos volt.
Írnék pár dolgot az Ovitrelle, tüszőrepesztő injekcióról. A hatóanyag tekintetében (erről már írtunk a “Gyógyszerek” oldalunkon), erősebb mint a Pregnyl, emellett annyiban is különbözik még a Pregnyl-től, hogy ez egy előretöltött fecskendő, azaz nem magunknak kell az oldószerrel kikeverni. Bár az ember egy idő után megszerzi a rutint az oldószeres kevergetésnél, de így azért mégiscsak jobb
Beadni ugyanúgy lehet, mint a többi injekciót, azaz hasba. Egyébként a tájékoztató jól és részletesen írja le az injekció beadásának egyes lépéseit.
Még egy észrevétel: az Ovitrelle-nél, az előretöltött fecskendő tűje vékonyabb, mint amit a többi injekció beadásához adnak. Ráadásul érezhető is a különbség
Amikor Kedvesem beadta az injekciót, szinte nem is éreztem.
Készítettünk pár fotót a kezelések során esetünkben eddig alkalmazott gyógyszerekről, elsősorban az injekció formájában beadandókról (Merional, Menopur, Pregnyl, Ovitrelle).
A képek a Gyógyszerek oldalon láthatóak, amelyet frissítettünk.
Az előző bejegyzés után gondoltam érdemes visszatérni arra, hogy ezek a saját tapasztalataink. Saját emlékeink, jegyzeteink. Nem biztos, sőt valószínű, hogy mindenki máshogy él meg dolgokat.
Mivel ezzel nem csak visszaemlékezni szeretnénk, nemcsak naplónak szánjuk, hanem reméljük lesz, akinek segíteni tudunk vele, így kérünk, ha valamelyik hozzászólásról véleményed van, írd meg, ha szeretnéd kiegészíteni más szemszögből írd meg. Ha szeretnél tudni valamit, ha szeretnél kérdezni valamit, nyugodtan írjál. Válaszolunk, és ha tudunk, akkor segítünk. Írhatod akár mgjegyzésbe egy adott cikkhez, vagy írhatsz privát levelet a littlefoxie79@gmail.com -ra.
Előadás
Minden hónap első és harmadik keddjén, délután 14.00-tól egy előadást tartanak, amin bemutatják a BMC működését, beszélnek a kivizsgálásokról, általánosan bemutatják, mire számíthatnak azok, akik felkeresik az intézetet.
Az előadás időtartama kb. 1 óra, ez után zárásként egy kb. 10 perces filmet is bemutatnak.
Mi most, két sikertelen inszemináció után, a harmadik stimulációs ciklus elkezdését követően mentünk el megnézni.
Röviden összefoglalva: érdemes.
Nem akartunk kockáztatni, egy kis ráhagyással mentünk, nem sokkal fél kettő után már ott voltunk. Akkor még egy valaki volt csak ott, illetve velünk együtt érkezett még egy hölgy, aki szintén erre jött. Egy darabig ez nem is változott, az előtérben kellett várakozni. Háromnegyed után kezdtek egyre többen feltűnni, a kezdésre kb18-20 fő gyűlt össze. Mivel ennyien már orvosi szobában nem férnénk el (kisebb létszámmal ott tartják), így az előtér lett gyorsan átalakítva színházterem elrendezéssel. A beforgatott kétszemélyes székek mellett normál székek is sorba lettek rakva, így egy-két perc múlva már kezdődött az előadás.
Újvári doktor úr tartotta, így utólag visszagondolva, nagyon jól összeszedve, hogy egy órába minél több, átfogó és részletes információval szolgálhasson.
Elején egy általános adattal kezdte. Rendszeresen nemi életet élő párok 50%-nál fél éven, 80%-nál egy éven belül bekövetkezik a terhesség.
A maradék 20% esetében (azaz egy év után) mindenképpen érdemes felkeresni valamilyen szakrendelést.
Ezek után kitért arra, hogy míg régebben ilyen esetekben egyértelműen a pár női tagját tartották felelősnek, ez napjainkban jelentősen változott. Az őket felkereső párok 40%-ban a férfinél (is) van valami rendellenesség. Ez lehet a spermiumok alacsony száma, nem megfelelő minősége, de szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a spermiumok ki sem tudnak jutni a mellékherékből.
Konkrétan ezek egyike sem jelent kizáró okot, mert akár egyetlen, eltávolított szövetből kinyert, akár mozgásképtelen spermiummal is képesek már megtermékenyíteni petesejtet. (Az előadás utáni videó többek között ezt is bemutatja, mikroszkópos felvételekkel).
Elmondta, hogy a férfiaknál mikor és milyen vizsgálatokat kell megcsinálni, és ezek konkrétan mit jelentenek.
Ezek után rátért a női vizsgálatokra. Szintén elmondta, hogy mikor milyen vizsgálatokat kell megcsinálni és mi ennek az értelme.
Külön kiemelte az átjárhatósági vizsgálatokat. Kitért a vizsgálat folyamatára, azaz, mire számítson a hölgy a vizsgálat alatt, illetve, hogy mit mutathat ki a vizsgálat. Hozott fel példákat arra, hogy milyen elváltozásokat sikerült már kimutatni ezzel, amelyeket (pl.: petevezetők hiánya, kettős méh, stb) egy részét ki tudják kerülni, más részét egyszerű sebészeti beavatkozással meg tudják oldani. Elmondása szerint a falakat borító gyermek-képek egy része ilyen esetekben is sikeresen megfogant és megszületett babákat mutat be.
Több alkalommal is szóba került, hogy elég nagy számban fordul még elő az „ismeretlen ok miatt” be nem következő terhesség.
Amikor a vizsgálatok nem adnak egyértelmű magyarázatot a gyermektelenségnek.
Mindenesetre a vizsgálatok után két lehetőség van, az eredmények figyelembevételével, az inszemináció, vagy a lombik.
Az inszemináció: a természetes folyamathoz eléggé hasonló folyamat, a megtermékenyítés a női testen belül történik, a természetes folyamathoz képest két fő eltérés egyike, hogy a női szervezet hormon-injekciókkal stimulálva van és a tüsző megrepesztése is ellenőrzött, hormon-injekcióval irányított időben történik, a másik eltérés, hogy a spermiumokból kiválogatják a legegészségesebbeket és egy csövön keresztül közvetlenül a méh fölső végébe, a petevezetőkhöz fecskendezik őket, így kevesebb utat kell megtenniük a petesejthez.
A lombik: a túlstimulált petefészekből a megért petesejteket leszívják és laboratóriumban termékenyítik meg, majd az osztódásnak indult, életképes embriókat visszafecskendezik a méhbe.
Felsorolt mellékhatásokat, aminek egy része a hormonok miatti túlstimulációhoz kapcsolódik. Felhívta a figyelmet, hogy ezekben az esetekben itt a BMC-ben kell jelentkezni, és a szükséges kezeléseket itt, illetve BMC orvosi felügyelettel a János Kórházban kapja meg az érintett.
Mellékhatásként említette a többes terhességet!!!
Ez meglepő lehet, de a több magzat növeli a koraszülés esélyét, így orvosi szempontból kockázatot jelent. Ami érdekes, elhangzott, hogy több országban a beültethető embriók számát 1-ben maximálják!!!
A BMC-ben alapban 36 éves korig 2, e felett 3, negyven valahány éves kortól ennél több embriót is beültetnek. A fel nem használt embriókat lefagyasztják, ezeket későbbi beültetéseknél fel lehet használni.
Ugyanez az oka, hogy az inszemináció folyamatánál túlstimulációtól megnövő 3-nál több érett tüsző esetében az eljárást megszakítják s az inszemináció nem kerül végrehajtásra.
A túlstimuláció elkerülése érdekében a támogatott eljárásoknál két inszemináció között 1 hónap, két lombik között 2 hónap szünetet kell hagyni. Ez jogszabályi előírás. Ettől saját kérésre el lehet térni, de ebben az esetben a támogatást nem lehet igénybe venni, a gyógyszereken kívül az eljárás költségeit (100.000 Ft) is ki kell fizetni.
Annak ellenére, hogy a jelenlegi orvosi lehetőségekkel a férfi és a női szervezet problémái esetén is nagyon nagy a sikeres megtermékenyülés esélye, a sikeres terhességek a párok 30%-nál érhetőek el.
Ez az elmondás alapján leginkább a visszaültetés folyamatából adódik. Az embrió követhetően bekerül a fecskendőbe, ahonnan a méhbe fecskendezésre kerül sor. Ez az utolsó fázis, amikor nyomon tudják követni, mi történik. Használat után a fecskendőt speciális oldatban átmossák és az oldatot átvizsgálják, eltűnt-e belőle az embrió. Amennyiben itt nem találják nyomát, akkor feltételezik, hogy megfelelő módon bekerült a méhbe.
Innentől kezdve a kb. 2 héttel későbbi biostrip vizsgálatig nem tudják, mi történik. Ha ekkor a vizeletben a HCG szintje elér egy adott értéket, akkor terhesség valószínűsíthető. Ha jelentősen meghaladja, akkor többes terhesség. Ha a határérték alatt marad, akkor a terhesség nem következett be. De a „miért?” kiderítését jelenleg nem tudják megfelelő orvosi módszerekkel támogatni.
A sikeres terhesség esetén három hónapig követik nyomon a fejlődést, utána a jelentkezőket visszaküldik a beutaló orvoshoz, illetve oda, ahol majd szülni szeretnének. A kérésük annyi, hogy a szülés után szeretnének egy fényképet kapni, illetve a szülés utáni zárójelentésből egy másolatot kérnek, hogy tudják követni, későbbiekben normálisan zajlott-e minden, vagy adódtak-e komplikációk.
És még egy fontos dolog, amire felhívta a figyelmet: a türelem.
Tapasztalataink alapján a beavatkozásokhoz kapcsolódó sperma-leadás az egyetlen kiemelt prioritású dolog, ami konkrét időre megy, ezt ugyanis 8-1/2 9-ig meg kell csinálni, hogy a labor dolgozni tudjon.
Van más olyan eset is persze, amikor időpontra, vagy soron kívül kell menni, de ezekben az esetekben is előfordulhat több órás várakozás. Pl: a hsg-re ugyan fix időpontra kell jönni, de a vizsgálatra menni akkor lehet, ha a röntgen felszabadul. Egy egyszerű ultrahangra be lehet jutni fél órás belül is, de, ha úgy jön ki, akkor 2-3 órás várakozás itt is előfordulhat.
Azaz, aki ide elmegy vizsgálatra, az számítson arra, hogy azt a délelőttöt/napot jó eséllyel ott töltheti. És ez nem az orvosi hozzáállás miatt van, hanem a Centrum munkamenetéből és a jelentkezők számából adódik. Az orvosi/nővéri/recepciós kör mindent megtesz, hogy lehetőségek szerint minden minél gördülékenyebben menjen.
Mindenesetre két inszemináció után is érdekes és információ-gazdag volt az előadás, amire egyszer mindenképpen megéri elmenni.
Még akkor is, ha ezt az összefoglalót valaki végigolvasta. 
Ráadásul az előadás végén lehetőség van azokat a kérdéseket is feltenni, amikre máskor nem jutott idő.
Amikor megszületett a legutóbbi bejegyzés, még azt hittem, ezen a héten fog megjönni valamikor a menstruációm. Hétfőn, nov. 2-án, lett volna a 28. napom, de pénteken este megjött. Előző nap már voltak előjelek, de ez eddig is így volt, rá pár napra szokott megjönni.
Most viszont, pénteken este, egyértelműen, erősen, tisztán, 24 nap után megjött. Egyébként az ilyen rövid ciklus nálam nem különleges, az utóbbi két évre ez volt a jellemző. Ami inkább feltűnt, az a minősége. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen tiszta és erős, azaz teljesen normális a menstruációm. Annyi hónap maszatolás, barnázás után… Érdekes, néha azért ennek is lehet örülni.
Azt hiszem elsősorban ennek volt köszönhető, hogy végülis úgy döntöttünk, újra elmegyünk a Budai Meddőségi Centrumba és nekikezdünk a 3. inszeminációnak. Ebben az évben viszont ez lesz mindenképpen az utolsó. Persze szeretnénk ha nemcsak erre az évre vonatkozna ez a kijelentés, de a decembert mindenképpen kihagyjuk.
Mivel a 2. vagy 3. napon kell menni, így ez most nekünk tegnapra esett.
Fél 10 körül érhettünk oda de még akkor is odakint a folyosón állt a sor. Ennek ellenére azonban alig 1 órát kellett csak várnunk és már szólított is az orvos. Ismét ultrahang, minden rendben van, még meg is dícsérte a nyálkahártyát, hogy szép vékony. Amilyennek lennie kell.
Semmi akadálya annak, hogy elkezdjük a stimulációt. Így hát megkaptam a stimulációs lapot, amin fel van tűntetve az injekciók adagolása és a ciklus napok.
Menopur-t kaptam, megint, napi 1 ampulla, a tüszők érlelésére. Erről már vannak tapasztalataink, a korábbi bejegyzésekben már írtunk róla, illetve a “Gyógyszerek“ oldalon is lehet infokat találni.
Az első inszemináció előtt Merional-t kaptam, arról is írtunk már.
Magáról az injekciózásról is írtunk már mindketten, nemcsak arról, hogy milyen érzés kapni, hanem hogy milyen beadni.
Tüszőrepesztő-nek most viszont mást, az Ovitrelle injekciót. Erről még nem hallottunk semmit, úgyhogy nekiláttunk kutakodni a neten. Egyelőre ennyit találtunk: Ovitrelle
Eddig a pregnyl-t kaptuk, arról már sokat írtunk, itt visszanézheted. Ezzel az injekcióval kapcsolatos tapasztalatainkról is majd írunk.
Legközelebb jövő héten hétfőn, november 8-án kell visszamennünk, újabb ultrahangra.
Egyébként a nyálkahártyámra tett dícséretén eléggé meglepődtünk, Kedvesemnek is az volt az első gondolata, hogy talán mégis használ a méhpempő. Bár korábban csak a kapszulás formáját tudtam szedni, mivel csak azt kaptunk, de nemrég sikerült rábukkani egy boltra, ahol igazi méhpempőt lehet kapni. Most azt szedem, illetve eszem, mert tulajdonképpen ez egy sárgás színű, mézszerű, krémes valami. Állítólag ez az igazi, ez az ami segíthet a méhnyálkahártya vastagításában, amire nekem nagy szükségem is van. Aki esetleg még nem hallott róla, itt olvashat részletesebben.
Emellett szedem a szokásos vitaminokat, C-vitamin, illetve multivitamin.
Emiatt is már nagyon várom a jövő hétfőt. Remélem szép vastag nyálkahártyám lesz, pár megfelelő méretű tüszővel.
Ha már az injekciókról van szó… írnék még egy pár dolgot az adagolásról és mások tapasztalatairól.
Az inszemináció legelső lépése a stimuláció, vagyis hormonok segítségével tüszőt érlelnek majd szintén hormon segítségével kiváltják a peteérést. Mindez természetesen orvosi felügyelet, illetve a ciklus során többször végzett UH vizsgálatok mellett történik.
Én eddig a Merional, illetve a Menopur injekciókkal találkoztam, amelyekkel stimulálják a petefészkek működését.
A korábbi bejegyzésekben már írtunk róluk, hogy hogyan kell beadni, milyen maga az injekciózás, stb., ide kattintva visszanézhető.
Az, hogy kinél mekkorra adagot ír fel az orvos, sok mindentől függhet. A vérvétel eredményétől, korábbi tapasztalatoktól, de érzésem szerint egy kísérletezés is. Mert minden szervezet más, még akkor is ha “külsőre” és “körülményekre” mindenben hasonlítanak.
Amikor a Merional-t kaptam, először az orvos fél ampullát írt fel, naponta, amire meglehetősen intenzíven reagáltak a petefészkeim. 3 szép nagy tüszőm lett. Ha ennél több lett volna, leállították volna a stimulációt. Ehhez hozzátartozik, hogy nekem sajnos nincs peteérésem, ez az egyik ok, hogy a Budai Meddőségi Centrumba járunk.
Egy másik lánytól viszont azt hallottam, hogy neki nincs semmilyen szervi baja, szintén a Merional-t írták fel neki, napi 1 ampullával, viszont megfelelő méretű tüszője nem lett tőle.
Másodjára a Menopur-ból napi 1 ampullát kaptam és hasonló eredménnyel járt a stimuláció, mint első esetben.
Bár ezt már korábban leírtam, de azért újra leírom.
Mások tapasztalatai a Menopur injekcióval (illetve a Merional-lal összefüggésben is olvastam már), hogy amennyiben nem használ, azaz továbbra sincs növekedésben lévő tüsző, vagyis nem biztos, hogy így bekövetkezne a peteérés, az orvos dönthet úgy, hogy növeli a beadandó injekció adagot.
Azaz, ha a 10. nap környékén elvégzett UH nem ad még megfelelő eredményt, nem feltétlenül kell elkeseredni, a megnövelt adag kiválthat még megfelelő méretű tüszőket.
Sajnos viszont az is előfordulhat, hogy túl sok tüsző növekedik (ha 3-nál több, az már nem jó) a hormon injekciók hatására. Azért sajnos, mert ebben az esetben, amennyiben inszeminációról van szó, megszakítják a stimulációt és a beavatkozás is elmarad. Ennek az az oka, hogy elkerüljék a többes iker-terhesség bekövetkezését. Ez viszont csak az inszeminációra igaz, lombik esetén nem, mivel ott a cél minél több petesejt nyerése!
A második sorozat injekcióhoz (stimuláció – Menopur) kapott tűk nagyobbnak tűntek.
Itthon megnéztük (még maradt a régiekből fel nem használt) és kiderült, 13 mm helyett 23 mm hosszú tűket kaptunk.
Első utunk egy gyógyszertárba vezetett, vittük a két tűt és megmutattuk. Először nem értették, hiszen a színe is megmutatta, hogy ugyanolyan méretű a tű.
Rövid egyeztetés után kiderült, hogy a tűknek az átmérője számít, és, ha nincs a kívánt hosszúságú, akkor adnak helyette hosszabbat. Mivel a 13 mm-es tű az, amit jól tudtunk használni (szinte tövig kell beszúrni), és nem akartam kísérletezni, hogy a másik tűvel milyen mélyre fecskendezem be a hatóanyagot, így elindultam tűt keresni.
Pár próbálkozás után sikerült találni olyan gyógyszertárat, ahol sikerült 13 mm-es tűt találni (5 Ft/db), innentől már a korábban bevált módon tudtuk beadni az injekciókat.
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások