Tesztelni vagy nem?

Nemrég felmerült a kérdés köztünk (megint), hogy teszteljünk-e mielőtt visszamegyünk jövő hét pénteken az eredmény miatt (biostrip vizsgálat = terhességi vizelet vizsgálat).

Párom határozottan rávágta, hogy nem szeretne tesztelni és azt hiszem én sem akarom. Néha fellelkesülök, hogy talán mégis lehetne, de ezen már annyiszor átestem és tényleg jobb türelmesen várni…

Ráadásul az Ovitrelle (tüszőrepesztő injekció) után két hétig nem is szabad!
(Mivel HCG-t tartalmaz és ezért megtévesztheti a teszteket. Bár erről már írtam korábban, de most újra leírom azért.)

Szóval várunk… ismét…

3. inszemináció

Bár ez már a harmadik inszemináció, mégis sok minden teljesen máshogy történt, mint eddig.

Ismét korán reggel kellett kelnünk, amit viszont most az időjárás nagyon megnehezített. Talán emiatt volt, hogy végülis fél 8-ra nem tudtunk odaérni, csak 8-ra. Szerencsére nem volt probléma, ráadásul kevesen is voltak. Bár ilyen esetben nem kéne kivárni a sort, egyből lehet menni a recepcióhoz jelentkezni az inszeminációra.
Ahogyan korábban, most is alá kellett írnunk a szokásos nyilatkozatot, jogi és orvosi dolgokról, hogy saját gyerekünként ismerjük el a születendő gyermeket, hogy elfogadjuk az esetleges mellékhatásokat (pl.: ciszta), stb.
Majd leültünk és vártunk. Nem sokáig, mert már szólították is a Párom és elkísérték egy szobába, ahol “mintát” kell adnia. Most is az a kedves nővérke szólt, aki múltkor, így ismét megengedte, hogy én is bemenjek a Páromhoz a szobába. Nem tudom van-e összefüggés, de legutóbb is késve érkeztünk reggel és akkor már nem a megszokott, folyosó végén lévő kis “oduba” kísérték őt, hanem egy külön kórterembe, mert a másik helyen már olyan sokat várakoztak. Most is ugyanabba a kórterembe vezetett minket a nővér.
A szobát belülről be lehet zárni, majd amikor megvan a minta, egyszerűen ott kell hagyni egy tartóban és szólni a nővérszobában, hogy végeztünk.

Mivel olyan kevesen voltak, felmerült bennünk, hogy talán így jóval hamarabb végezhetünk és nem kell még délután is itt üldögélnünk…
Az időjárás pocsék volt, szakadt az eső, iszonyatosan fújt a szél, így az eddigi programötleteink most nem jöhettek szóba. Az első két inszemináció délelőttjén elmentünk a Duna partra sétálni, meg palacsintázni, de most erre nem volt lehetőségünk. Ott ülni a BMC várójában 2 órán át… hát ez sem vonzott annyira. Inkább visszamentünk a kocsihoz, befűtöttünk, megreggeliztünk és rádiót hallgattunk.

10 óra körül visszasétáltunk és ismét jelentkeztünk hátul, a nővérszobában (nem a recepción!). Szerencsére most sem kellett sokat várni, majd a nővérke szólította az inszeminációra váró hölgyeket és felkísért minket az emeleti kórtermekbe.
Átöltöztem, hálóing, zokni, papucs, köntös és elheveredtem az ágyon, Kedvesem pedig fogta a kezem
Nem tudom leírni mennyire jó érzés, hogy velem van ilyenkor. Láttam már inszeminációra váró lányokat, egyedül a szobában.

Két másik lánnyal voltam egy szobában, közülük az egyikük az első inszeminációra várt, a másiknak pedig ez a harmadik – csak úgy,  mint nekem
Most végre kicsit oldottabb volt a hangulat, egész jól elbeszélgettünk, ki hogy élte meg az eddigi vizsgálatokat, kinek milyen tapasztalatai voltak. Más-más volt az orvosunk, így volt miről beszélgetni és az idő is gyorsabban repült.
Eddig ezt valahogy hiányoltam. Az első két alkalommal is voltak “szobatársaim”, de olyan feszült volt a hangulat, még a légy zümmögését is lehetett hallani.
Beszélgetés közben folyton füleltünk, mikor szólal meg a telefon, mivel a folyosón lévő telefonon szóltak, hogy ki fog sorra kerülni, ki menjen le a műtőbe.
Ilyenekbe nekem nem szokott szerencsém lenni, gondoltam, biztos én leszek az utolsó. De nem. Megcsörrent a telefon és engem szólítottak. Párommal lesétáltunk és kb. 10 perces várakozást követően behívtak a műtöbe. Sajnos ide már a Kedvesem nem jöhetett be, de lélekben velem volt, éreztem

Köntös, bugyi le, asztalra fel. Beállították a lábaim, majd letakartak, míg jött az orvos.
A nővérkék ismét többször megkérdezték a nevünk, majd megérkezett az orvosom is. Kedvesen megérdeklődte hogy vagyok.
Nagy megdöbbenésemre, de ugyanakkor örömömre, a beavatkozás előtt csinált ultrahangot
Eddig egyik inszem előtt sem volt UH, ezt hiányoltuk is a párommal, de a lányokkal való beszélgetés közben kiderült, hogy szeptemberben életbe léphetett valamiféle új szabályozás s talán ennek köszönhető a változás. De lehet más ok is, nem tudom.
Az ultrahang szerint van “folyadék”, ami arra utal, hogy megrepedtek a tüszőim. Azaz használt az Ovitrelle tüszőrepesztő injekció.
Emellett látott még tüszőt, ami még nem repedt meg, úgyhogy maradt nekünk is “tennivaló otthonra”

A beavatkozás most is pár percet vett igénybe, majd letakartak és megdöntötték az asztalt, úgy hagytak pihenni. Na igen, a pihenés relatív fogalom. Ott kellett feküdni, szétfeszített lábakkal, a beléd helyezett műszerek feszítik a hüvelyed, ilyenkor minden pillanat éveknek tűnik és minél tovább fekszel ott, annál kellemetlenebbül érzed magad.
És mégis… most valahogy más… egyáltalán nem a fájdalom számított.

Ezúttal sokkal tovább feküdtem így az asztalon, ahogy időnként lestem az órát, kb. 10-15 perc lehetett. A nővérke pár percenként megkérdezte, minden rendben van-e, úgyhogy nem hagyják azért magára az embert, ha bármi gond adódna, van kinek szólni.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor végre kiszedték belőlem a műszereket és leengedték az asztalt, bár még így is éreztem a feszítést.
Amikor kisétáltam a műtőből, odabújtam Kedvesemhez, aki már nagyon várt, hisz ő is észrevette, hogy most mennyivel több ideig voltam bent.
Visszasétáltunk a kórterembe, ahol a lányok már nagyon vártak és kérdezgettek, milyen volt. Befeküdtem az ágyba és megint nagyon jól esett beszélgetni másokkal. Pár perc múlva hívták a másik lányt, akinek szintén ez a harmadik próbálkozása.

Kb. 1 óra múlva felöltöztem, majd lementünk a zárójelentésért az orvosomhoz. Sajnos itt viszont nagyon sokat kellett várnunk, több, mint másfél óra múlva szólítottak csak. Megkaptam a zárójelentést, ami szerint nov.27-én kell visszjönnünk biostrip-re, meg az Utrogestan-t, de mielőtt elköszöntünk volna, megkérdeztük mi a teendő görcsök esetén. A doki reakciója nem volt annyira kedvesnek mondható, mert szerinte itt nincs mitől görcsölni, de vegyek be nospa-t.

Azért megkérdeznék én másokat, hogy valóban senki nem érzett semmit inszemináció után?
A HSG-re is azt mondták, nem fájdalmas, csak kellemetlen, ehhez képest én hallottam lányokról akik a falat kaparták fájdalmukban.
Most akkor mi is az igazság?

Hazafele az úton éreztem néha-néha egy egy szúró, görcsölő fájdalmat, de Párom szerint ez talán a peteéréstől lehet.

A munkahelyemen szóltam, hogy táppénzen leszek az elkövetkezendő hétben, nem akarok kockáztatni. Pihenni fogok és csak olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek nem megerőltetőek, nem stresszelnek.
Egyébként nem szükséges feküdni, bármit lehet csinálni, amit máskor is, de azért az ember ne ilyenkor vágjon neki a marathon-nak

Délután jó volt végre hazaérkezni, azért elég fárasztó nap volt ez, délután be is szunyókáltam egy kicsit, de este azért még “rádolgoztunk” Kedvesemmel azokra a pattanásig feszült nagy tüszőkre.

Ez is egy érdekes kérdés. Egyik orvos azt mondja, ilyenkor nem szükséges együtt lenni még, a másik meg azt, hogy persze, mindent bele, úgy biztos.
Na most akkor mi is az igazság?

Stimuláció után – 3. inszemináció előtt

Tegnap (a ciklusom 10. napján) kellett visszamennünk ultrahang-ra, hogy kiderüljön a stimuláció eredménye, azaz használt-e a menopur injekció kúra. Ahogy korábban már írtam, napi 1 ampullát kaptam, ugyanúgy, mint az előző inszemináció előtt.

Jelentkeztünk a recepción, majd a dossziémra rátűzték a “stimuláció ellenőrzése” cetlit és nemsokkal később már vitte is be e nővér. Ismét rengetegen voltak, de ennek ellenére nagyon gyorsan sorra kerültem. Két tüszőt találtak, 17 mm és 18 mm, a méhnyálkahártya vastagsága pedig 8 mm.
Az orvos szerint ebből még bármit lehet, sőt a 8 mm a ciklus 10. napján tulajdonképpen jónak mondható, hisz a beágyazódáshoz kell a 10-12 mm. Szóval továbbra is szedem a méhpempőt és meglátjuk.
Ezenfelül az UH szerint volt még egy tüsző, de az csak 11 mm, viszont az orvos szerint a két másik jó lesz.
Tegnap még be kellett adnunk egy ampulla Menopurt, majd este 8-kor pedig két ampulla Ovitrelle-t (tüszőrepesztő injekció), hogy legyen peteérésem. Szerdán, a ciklusom 12. napján pedig meglesz a 3. inszemináció.
Így elsőre lehet, hogy korainak tűnhet a 12. nap, de nekem a ciklusaim is rövidebbek, most legutóbb 25 napos volt.

Írnék pár dolgot az Ovitrelle, tüszőrepesztő injekcióról. A hatóanyag tekintetében (erről már írtunk a “Gyógyszerek” oldalunkon), erősebb mint a Pregnyl, emellett annyiban is különbözik még a Pregnyl-től, hogy ez egy előretöltött fecskendő, azaz nem magunknak kell az oldószerrel kikeverni. Bár az ember egy idő után megszerzi a rutint az oldószeres kevergetésnél, de így azért mégiscsak jobb
Beadni ugyanúgy lehet, mint a többi injekciót, azaz hasba. Egyébként a tájékoztató jól és részletesen írja le az injekció beadásának egyes lépéseit.
Még egy észrevétel: az Ovitrelle-nél, az előretöltött fecskendő tűje vékonyabb, mint amit a többi injekció beadásához adnak. Ráadásul érezhető is a különbség
Amikor Kedvesem beadta az injekciót, szinte nem is éreztem.

Képek

Készítettünk pár fotót a kezelések során esetünkben eddig alkalmazott gyógyszerekről, elsősorban az injekció formájában beadandókról (Merional, Menopur, Pregnyl, Ovitrelle).
A képek a Gyógyszerek oldalon láthatóak, amelyet frissítettünk.

Ismét stimuláció… avagy 3. inszemináció

Amikor megszületett a legutóbbi bejegyzés, még azt hittem, ezen a héten fog megjönni valamikor a menstruációm. Hétfőn, nov. 2-án, lett volna a 28. napom, de pénteken este megjött. Előző nap már voltak előjelek, de ez eddig is így volt, rá pár napra szokott megjönni.
Most viszont, pénteken este, egyértelműen, erősen, tisztán, 24 nap után megjött.  Egyébként az ilyen rövid ciklus nálam nem különleges, az utóbbi két évre ez volt a jellemző. Ami inkább feltűnt, az a minősége. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen tiszta és erős, azaz teljesen normális a menstruációm.  Annyi hónap maszatolás, barnázás után…  Érdekes, néha azért ennek is lehet örülni.

Azt hiszem elsősorban ennek volt köszönhető, hogy végülis úgy döntöttünk, újra elmegyünk a Budai Meddőségi Centrumba és nekikezdünk a 3. inszeminációnak. Ebben az évben viszont ez lesz mindenképpen az utolsó. Persze szeretnénk ha nemcsak erre az évre vonatkozna ez a kijelentés, de a decembert mindenképpen kihagyjuk.

Mivel a 2. vagy 3. napon kell menni, így ez most nekünk tegnapra esett.

Fél 10 körül érhettünk oda de még akkor is odakint a folyosón állt a sor. Ennek ellenére azonban alig 1 órát kellett csak várnunk és már szólított is az orvos. Ismét ultrahang, minden rendben van, még meg is dícsérte a nyálkahártyát, hogy szép vékony. Amilyennek lennie kell. 
Semmi akadálya annak, hogy elkezdjük a stimulációt. Így hát megkaptam a stimulációs lapot, amin fel van tűntetve az injekciók adagolása és a ciklus napok.
Menopur-t kaptam, megint, napi 1 ampulla, a tüszők érlelésére. Erről már vannak tapasztalataink, a korábbi bejegyzésekben már írtunk róla, illetve a “Gyógyszerek“ oldalon is lehet infokat találni.

Az első inszemináció előtt Merional-t kaptam, arról is írtunk már.
Magáról az injekciózásról is írtunk már mindketten, nemcsak arról, hogy milyen érzés kapni, hanem hogy milyen beadni.

Tüszőrepesztő-nek most viszont mást, az Ovitrelle injekciót. Erről még nem hallottunk semmit, úgyhogy nekiláttunk kutakodni a neten. Egyelőre ennyit találtunk: Ovitrelle

Eddig a pregnyl-t kaptuk, arról már sokat írtunk, itt visszanézheted. Ezzel az injekcióval kapcsolatos tapasztalatainkról is majd írunk.

Legközelebb jövő héten hétfőn, november 8-án kell visszamennünk, újabb ultrahangra.

Egyébként a nyálkahártyámra tett dícséretén eléggé meglepődtünk, Kedvesemnek is az volt az első gondolata, hogy talán mégis használ a méhpempő. Bár korábban csak a kapszulás formáját tudtam szedni, mivel csak azt kaptunk, de nemrég sikerült rábukkani egy boltra, ahol igazi méhpempőt lehet kapni. Most azt szedem, illetve eszem, mert tulajdonképpen ez egy sárgás színű, mézszerű, krémes valami. Állítólag ez az igazi, ez az ami segíthet a méhnyálkahártya vastagításában, amire nekem nagy szükségem is van. Aki esetleg még nem hallott róla, itt olvashat részletesebben.
Emellett szedem a szokásos vitaminokat, C-vitamin, illetve multivitamin.

Emiatt is már nagyon várom a jövő hétfőt. Remélem szép vastag nyálkahártyám lesz, pár megfelelő méretű tüszővel.