Jelenleg a(z) ‘pénzügyek’ kategória archívumában böngészünk.
Végül is nem mentünk el.
Jó lett volna, ha egy (más módon végzett) átjárhatósági is benne lett volna, de az elég komoly plusz költséget jelentett volna. 
Nem tudjuk, hogy egy év után mennyi vizsgálatot végeznek el újra, de belefutottunk egy lehetőségbe:
http://www.ciris.hu/hu/szolgaltatasaink/reprodukcios-egeszseg-szures.html
Felhívtuk őket. Kedves, kulturált, névvel bemutatkozó hölgy vette fel és elmondta a részleteket.
Férfi oldal:1 mintaadás (hétköznap délelőtt), ebből mindenféle vizsgálatok és tenyésztések és 2-3 hét múlva, az eredmények átbeszélése egy andrológussal.
Női oldal: 2 vérvétel, a 3. és 20. napon, hormonvizsgálat, valamint egy nőgyógyászati vizsgálat, kenetekkel, laborvizsgálatokkal. Az eredmények (szintén 2-3 hét) után egy konzultáció az eredmények megbeszélésére.
Igaz, hogy fizetős, de most kedvezményesen meg lehetne csináltatni… és ez most az egészségpénztári keretbe beleférhetne.
Még gondolkozunk rajta, de egy ideje már gondolkozunk azon, hogy jó lenne valami másik vizsgálat, ahol mások, más módon, más szemlélettel végzik a vizsgálatokat és értékelik az eredményeket.
Hátha más tud még valami plusz segítséget adni…
Szerencsére a cafeteria egy része egészségpénztárba is kérhető. Így legalább utólag, valamikor, de vissza lehet kapni az injekciók árát… nem tudom e nélkül hogy lehetne végigcsinálni. Pedig, ha jól belegondolunk, akkor messze nem vagyunk a legrosszabb helyzetben levők között. Mindkettőnknek fix állása van, kiszámítható biztos fizetéssel. Tudunk tervezni. Mégis, nem csak fizikailag/lelkileg, de pénzügyileg is érezzük a “nem lehet minden ciklusban” elv előnyeit. És vajon mit csinálnak a minimálbérre bejelentett, vagy óra/teljesítménybérrel rendelkezők? Akik még ezt a támogatott lehetőséget sem tudják megengedni? Vajon hányan vannak, akik végigcsinálják a kivizsgálást, és a gyógyszerek árait látva “elfelejtenek” visszamenni? Vagy csak egy “dobásuk” van, mert a másodikat nem tudják kigazdálkodni.
És itt nem tudom azt az “érvet” elfogadni, hogy aki ennyit nem tud most a gyerekre szánni, az később sem fog tudni. Hiszen lehet, hogy pont azt a pénzt költi/költené el, amit a gyerek számára rakott/rakna félre. És így tényleg gondjai lesznek a szülés után…
Az előző bejegyzés után gondoltam érdemes visszatérni arra, hogy ezek a saját tapasztalataink. Saját emlékeink, jegyzeteink. Nem biztos, sőt valószínű, hogy mindenki máshogy él meg dolgokat.
Mivel ezzel nem csak visszaemlékezni szeretnénk, nemcsak naplónak szánjuk, hanem reméljük lesz, akinek segíteni tudunk vele, így kérünk, ha valamelyik hozzászólásról véleményed van, írd meg, ha szeretnéd kiegészíteni más szemszögből írd meg. Ha szeretnél tudni valamit, ha szeretnél kérdezni valamit, nyugodtan írjál. Válaszolunk, és ha tudunk, akkor segítünk. Írhatod akár mgjegyzésbe egy adott cikkhez, vagy írhatsz privát levelet a littlefoxie79@gmail.com -ra.
Előadás
Minden hónap első és harmadik keddjén, délután 14.00-tól egy előadást tartanak, amin bemutatják a BMC működését, beszélnek a kivizsgálásokról, általánosan bemutatják, mire számíthatnak azok, akik felkeresik az intézetet.
Az előadás időtartama kb. 1 óra, ez után zárásként egy kb. 10 perces filmet is bemutatnak.
Mi most, két sikertelen inszemináció után, a harmadik stimulációs ciklus elkezdését követően mentünk el megnézni.
Röviden összefoglalva: érdemes.
Nem akartunk kockáztatni, egy kis ráhagyással mentünk, nem sokkal fél kettő után már ott voltunk. Akkor még egy valaki volt csak ott, illetve velünk együtt érkezett még egy hölgy, aki szintén erre jött. Egy darabig ez nem is változott, az előtérben kellett várakozni. Háromnegyed után kezdtek egyre többen feltűnni, a kezdésre kb18-20 fő gyűlt össze. Mivel ennyien már orvosi szobában nem férnénk el (kisebb létszámmal ott tartják), így az előtér lett gyorsan átalakítva színházterem elrendezéssel. A beforgatott kétszemélyes székek mellett normál székek is sorba lettek rakva, így egy-két perc múlva már kezdődött az előadás.
Újvári doktor úr tartotta, így utólag visszagondolva, nagyon jól összeszedve, hogy egy órába minél több, átfogó és részletes információval szolgálhasson.
Elején egy általános adattal kezdte. Rendszeresen nemi életet élő párok 50%-nál fél éven, 80%-nál egy éven belül bekövetkezik a terhesség.
A maradék 20% esetében (azaz egy év után) mindenképpen érdemes felkeresni valamilyen szakrendelést.
Ezek után kitért arra, hogy míg régebben ilyen esetekben egyértelműen a pár női tagját tartották felelősnek, ez napjainkban jelentősen változott. Az őket felkereső párok 40%-ban a férfinél (is) van valami rendellenesség. Ez lehet a spermiumok alacsony száma, nem megfelelő minősége, de szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a spermiumok ki sem tudnak jutni a mellékherékből.
Konkrétan ezek egyike sem jelent kizáró okot, mert akár egyetlen, eltávolított szövetből kinyert, akár mozgásképtelen spermiummal is képesek már megtermékenyíteni petesejtet. (Az előadás utáni videó többek között ezt is bemutatja, mikroszkópos felvételekkel).
Elmondta, hogy a férfiaknál mikor és milyen vizsgálatokat kell megcsinálni, és ezek konkrétan mit jelentenek.
Ezek után rátért a női vizsgálatokra. Szintén elmondta, hogy mikor milyen vizsgálatokat kell megcsinálni és mi ennek az értelme.
Külön kiemelte az átjárhatósági vizsgálatokat. Kitért a vizsgálat folyamatára, azaz, mire számítson a hölgy a vizsgálat alatt, illetve, hogy mit mutathat ki a vizsgálat. Hozott fel példákat arra, hogy milyen elváltozásokat sikerült már kimutatni ezzel, amelyeket (pl.: petevezetők hiánya, kettős méh, stb) egy részét ki tudják kerülni, más részét egyszerű sebészeti beavatkozással meg tudják oldani. Elmondása szerint a falakat borító gyermek-képek egy része ilyen esetekben is sikeresen megfogant és megszületett babákat mutat be.
Több alkalommal is szóba került, hogy elég nagy számban fordul még elő az „ismeretlen ok miatt” be nem következő terhesség.
Amikor a vizsgálatok nem adnak egyértelmű magyarázatot a gyermektelenségnek.
Mindenesetre a vizsgálatok után két lehetőség van, az eredmények figyelembevételével, az inszemináció, vagy a lombik.
Az inszemináció: a természetes folyamathoz eléggé hasonló folyamat, a megtermékenyítés a női testen belül történik, a természetes folyamathoz képest két fő eltérés egyike, hogy a női szervezet hormon-injekciókkal stimulálva van és a tüsző megrepesztése is ellenőrzött, hormon-injekcióval irányított időben történik, a másik eltérés, hogy a spermiumokból kiválogatják a legegészségesebbeket és egy csövön keresztül közvetlenül a méh fölső végébe, a petevezetőkhöz fecskendezik őket, így kevesebb utat kell megtenniük a petesejthez.
A lombik: a túlstimulált petefészekből a megért petesejteket leszívják és laboratóriumban termékenyítik meg, majd az osztódásnak indult, életképes embriókat visszafecskendezik a méhbe.
Felsorolt mellékhatásokat, aminek egy része a hormonok miatti túlstimulációhoz kapcsolódik. Felhívta a figyelmet, hogy ezekben az esetekben itt a BMC-ben kell jelentkezni, és a szükséges kezeléseket itt, illetve BMC orvosi felügyelettel a János Kórházban kapja meg az érintett.
Mellékhatásként említette a többes terhességet!!!
Ez meglepő lehet, de a több magzat növeli a koraszülés esélyét, így orvosi szempontból kockázatot jelent. Ami érdekes, elhangzott, hogy több országban a beültethető embriók számát 1-ben maximálják!!!
A BMC-ben alapban 36 éves korig 2, e felett 3, negyven valahány éves kortól ennél több embriót is beültetnek. A fel nem használt embriókat lefagyasztják, ezeket későbbi beültetéseknél fel lehet használni.
Ugyanez az oka, hogy az inszemináció folyamatánál túlstimulációtól megnövő 3-nál több érett tüsző esetében az eljárást megszakítják s az inszemináció nem kerül végrehajtásra.
A túlstimuláció elkerülése érdekében a támogatott eljárásoknál két inszemináció között 1 hónap, két lombik között 2 hónap szünetet kell hagyni. Ez jogszabályi előírás. Ettől saját kérésre el lehet térni, de ebben az esetben a támogatást nem lehet igénybe venni, a gyógyszereken kívül az eljárás költségeit (100.000 Ft) is ki kell fizetni.
Annak ellenére, hogy a jelenlegi orvosi lehetőségekkel a férfi és a női szervezet problémái esetén is nagyon nagy a sikeres megtermékenyülés esélye, a sikeres terhességek a párok 30%-nál érhetőek el.
Ez az elmondás alapján leginkább a visszaültetés folyamatából adódik. Az embrió követhetően bekerül a fecskendőbe, ahonnan a méhbe fecskendezésre kerül sor. Ez az utolsó fázis, amikor nyomon tudják követni, mi történik. Használat után a fecskendőt speciális oldatban átmossák és az oldatot átvizsgálják, eltűnt-e belőle az embrió. Amennyiben itt nem találják nyomát, akkor feltételezik, hogy megfelelő módon bekerült a méhbe.
Innentől kezdve a kb. 2 héttel későbbi biostrip vizsgálatig nem tudják, mi történik. Ha ekkor a vizeletben a HCG szintje elér egy adott értéket, akkor terhesség valószínűsíthető. Ha jelentősen meghaladja, akkor többes terhesség. Ha a határérték alatt marad, akkor a terhesség nem következett be. De a „miért?” kiderítését jelenleg nem tudják megfelelő orvosi módszerekkel támogatni.
A sikeres terhesség esetén három hónapig követik nyomon a fejlődést, utána a jelentkezőket visszaküldik a beutaló orvoshoz, illetve oda, ahol majd szülni szeretnének. A kérésük annyi, hogy a szülés után szeretnének egy fényképet kapni, illetve a szülés utáni zárójelentésből egy másolatot kérnek, hogy tudják követni, későbbiekben normálisan zajlott-e minden, vagy adódtak-e komplikációk.
És még egy fontos dolog, amire felhívta a figyelmet: a türelem.
Tapasztalataink alapján a beavatkozásokhoz kapcsolódó sperma-leadás az egyetlen kiemelt prioritású dolog, ami konkrét időre megy, ezt ugyanis 8-1/2 9-ig meg kell csinálni, hogy a labor dolgozni tudjon.
Van más olyan eset is persze, amikor időpontra, vagy soron kívül kell menni, de ezekben az esetekben is előfordulhat több órás várakozás. Pl: a hsg-re ugyan fix időpontra kell jönni, de a vizsgálatra menni akkor lehet, ha a röntgen felszabadul. Egy egyszerű ultrahangra be lehet jutni fél órás belül is, de, ha úgy jön ki, akkor 2-3 órás várakozás itt is előfordulhat.
Azaz, aki ide elmegy vizsgálatra, az számítson arra, hogy azt a délelőttöt/napot jó eséllyel ott töltheti. És ez nem az orvosi hozzáállás miatt van, hanem a Centrum munkamenetéből és a jelentkezők számából adódik. Az orvosi/nővéri/recepciós kör mindent megtesz, hogy lehetőségek szerint minden minél gördülékenyebben menjen.
Mindenesetre két inszemináció után is érdekes és információ-gazdag volt az előadás, amire egyszer mindenképpen megéri elmenni.
Még akkor is, ha ezt az összefoglalót valaki végigolvasta. 
Ráadásul az előadás végén lehetőség van azokat a kérdéseket is feltenni, amikre máskor nem jutott idő.
Mára voltunk visszarendelve kontroll-ra (biostrip).
Reggel fél 9 körül érhettünk oda. Leadtuk a vizelet-mintát, majd fölmentünk az emeltre és leültünk, vártunk… vártunk… vártunk…
11 óra után pár perccel szólított minket az orvos. Fellapozta a dossziét, sóhajtott egy nagyon, majd ránknézett és közölte, hogy sajnos nem sikerült… a második inszemináció is sikertelen.
Majd azzal folytatta, hogy most tartani kéne egy hónap szünetet és utána, ha akarjuk, újra kezdhetjük a szokásos módon.
Mivel egyelőre még nem jött meg, így abba kell hagynom az Utrogestan szedését (sajnos az Utrogestan egyik mellékhatása, hogy késlelteti a menstruációt).
Megköszöntük és elbúcsúztunk.
Kifele menet még elmondtuk a hírt a kedvenc nővérkének, aki már oly sokat segített és drukkolt most is.
Furcsa ürességet érzek most. Mintha még nem tudnám felfogni a hírt…
Pedig reggel még… bár nem igazán mondtunk semmit egymásnak Kedvesemmel, de amikor a tekintetünk találkozott, az a pillantás s a mosolyunk annál beszédesebb volt mindkettőnk számára.
Őszíntén hittünk és bíztunk, hisz annyi minden körülmény alakult most végre jól… még a “borítékot” is elkészítettük…
Az inszemináció napján a Budai Meddőségi Centrumban (BMC) távozáskor egy kórházi zárójelentést adnak ki, ami táppénzre jogosít.
A zárójelentésben ajánlatként szerepel pár nap pihenés.
Ezt érdemes komolyan venni. Nem kizárólag a fizikai rosszullétek miatt, bár előfordulhat, hogy másnap-harmadnap is jelentkeznek olyan görcsök, ami nem biztos, hogy jó, ha a munkahelyen következik be, főleg, ha a kollégák nicsenek beavatva a kezelésbe, ami azért valószínű. A főnököt előbb-utóbb kénytelen belevonni mindenki (bár ettől a pillanattól a munkahelyi védettség is él – lásd Oldalak-Jog), a kollégák általában nem tartoznak ebbe a kategóriába.
A másik az egész érzelmi része. Érdemes végiggondolni, hogy (főként, mivel a kapott hormonoknak is lehet érzelmi mellékhatása) biztos érdemes-e reggel felkelni, időre, emberek közt, tömegben, forgalomban bemenni a munkahelyre, ahol egész nap szembesülhet mindenki a napi rutinnal, annak minden negatív apróságával, amire most esélyes, hogy sokkal érzékenyebben reagál. Vagy esetleg érdemes pár napot tényleg stresszmentesen pihenni.
Nem lógni, pihenni. Kerülni az előre nem tervezett stresszes helyzeteket. És megpróbálni kipihenni az addig összegyűlt stresszt.
Tehát betegszabadság. Ezt csak a háziovos írhatja ki, a kórházi zárójelentés alapján. Érdemes vele beszélni, de normális esetben a betegszabadságra kiírást telefonos bejelentés alapján is megteszi az orvos, nem kell aznap még oda is elmenni. Nálunk szerencsére így működik. A zárójelentést általában elég akkor elvinni, amikor a táppénzes papírt valaki elhozza. Mivel a zárójelentés elég egyértelmű, így a háziorvosnak nem kell feltétlenül látni a “beteget”, azaz a zárójelentés bemutatását és a táppénzes papír elhozását adott esetben más is megteheti, de ez függhet az orvostól, így ezt mindenképpen vele is egyeztetni kell.
Túl vagyunk a második inszemináción a Budai Meddőségi Centrumban. Ahhoz képest, hogy nagyjából tudtuk mire számíthatunk, egy kicsit másként alakultak a dolgok.
Reggel Kedvesemmel együtt mentünk, hogy ő leadja a “mintát”. Kicsit késve érkeztünk, már majdnem 8 óra volt (fél 8-ra kellett volna mennünk). Ilyenkor egyébként nem kell végigvárni a sort (aminek egyébként a bejárat előtt van a vége), egyből a recepcióra kell menni és szólni. Az eddigiekkel ellentétben, most a másik folyosó végén lévő szobába, pontosabban kórterembe kísérték a Párom. A nővér kedvesen felajánlotta, hogy én is bemehetek nyugodtan 
A “mintát” egyszerűen ott kellett hagyni, majd a recepción közölték, hogy 10 körülre menjünk vissza.
A köztes időben sétálgattunk a Duna-parton és reggeliztünk egy jóízűt a Nagyi Palacsintázójában. Míg reggel Kedvesem volt nagyon izgatott, sokkal jobban, mint az első alkalommal, délelőttre már én lettem tiszta ideg.
A múltkori alkalommal ellentétben, most nagyon sokat kellett várnunk. 10-re vissza is mentünk, majd nemsokkal később szólítottak. A nővér, aki elhelyezett, roppant kedves volt és ami még fontosabb, figyelmes is mindannyiunkkal (inszemesek, lombikosok). Bekísért ugyanabba a kétágyas kórterembe, ahol reggel voltunk , majd átöltözem. Nemsokkal később jött még két lány (lombikosok), egyikük a barátnőjével, másik a párjával. Ők már ismerték egymást. Rajtunk kívül volt még egy lány, neki ez már a harmadik inszeminációja, mint megtudtam.
Kezdett már egy kicsit szűk lenni a szoba ennyiünknek, így a nővér átkísért minket egy másik, nagyobb, ötágyas kórterembe, ahol már négy lány, (mind lombikosok) várakoztak.
Innentől kezde viszont már nagyon lelassult az idő, kezdett kissé idegörlővé válni minden pillanat. A mellettem lévőket szép sorban szólították és 5-10 percenként tolták vissza tolókocsiban a kórterembe. Fél 1-kor végül nekem szóltak, hogy 10 perc múlva én következem.
A műtő kb. 10 méterre volt a kórteremtől, így Kedvesem az ajtóíg kísérhetett. Sajnos be nem jöhetett, de lélekben végig velem volt.
Az eljárás ugyanaz, bár ezúttal jobban éreztem (fájt). Az orvosom szerint ez jó, mert akkor “jó helyen van”. A végén még meg is “dícsérte” a “mintát”. A lombikosokkal ellentétben, az inszemesek saját lábukon mennek vissza a kórterembe, ahol egy negyed-fél órát kell pihengetni.
12:45 körül történt a beavatkozás és 13:00-kor már az ágyban feküdtem.
Fél 2 körül, már felöltözve, ismét a recepciónál várakoztunk, hogy a zárójelentést megkapjuk. Pár perc múlva hívott is minket az orvos. Október 5-én lesz a biostrip, akkor reggel, első vizelettel menjünk, illetve addig naponta 3×1 Utrogestan hüvely kapszulát (1 doboz 1660 Ft, 30 db) kell használni. További javaslat, betegállományba vétel. Ez már múltkor is gondot okozott számomra, hogy mennyi időre?
Másik kényes kérdés, amivel nem jutottam dűlőre, a “hálapénz”. Kell ilyenkor adni? Vagy csak a “kezelés” végén, ha sikeres? Ha nem adok most, akkor hogy fog legközelebb kezelni, viselkedeni velem?
A Párom úgy gondolta, most még nem kéne, majd a végén (ha sikerül) és egyelőre ezzel most én is egyetértettem, de ugyanakkor aggasztott/aggaszt a dolog. Annyira utálom az ilyen “kényes” helyzeteket…
Mire hazaértünk már kezdtem némi fájdalmat érezni, de nem volt vészes. Majd 1-2 óra elteltével, 4 körül iszonyú erős görcsök törtek rám, mintha meg akart volna jönni. Ez kb. 1 órán keresztül tartott, végül kénytelen voltam bevenni valamit, mert már nem bírtam tovább. Nálam ilyenkor a Cataflam válik be, most is hatott. Este viszont még mindig tompán fájdogált.
Egy fontos kiegészítés:
Inszeminációt nem csak házasok esetében végeznek. Élettársak esetében is elvégezhetó, de ehhez szükség van egy a közjegyző által elkészített okiratra. Részletesebben egy korábbi bejegyzésben olvashatsz, ide kattintva.
A második sorozat injekcióhoz (stimuláció – Menopur) kapott tűk nagyobbnak tűntek.
Itthon megnéztük (még maradt a régiekből fel nem használt) és kiderült, 13 mm helyett 23 mm hosszú tűket kaptunk.
Első utunk egy gyógyszertárba vezetett, vittük a két tűt és megmutattuk. Először nem értették, hiszen a színe is megmutatta, hogy ugyanolyan méretű a tű.
Rövid egyeztetés után kiderült, hogy a tűknek az átmérője számít, és, ha nincs a kívánt hosszúságú, akkor adnak helyette hosszabbat. Mivel a 13 mm-es tű az, amit jól tudtunk használni (szinte tövig kell beszúrni), és nem akartam kísérletezni, hogy a másik tűvel milyen mélyre fecskendezem be a hatóanyagot, így elindultam tűt keresni.
Pár próbálkozás után sikerült találni olyan gyógyszertárat, ahol sikerült 13 mm-es tűt találni (5 Ft/db), innentől már a korábban bevált módon tudtuk beadni az injekciókat.
Hétfőn (szept.7.) végre megjött. Tisztán, egyértelműen, mindenféle barnázgatás, foltozás nélkül. Most nagyon örültem neki. Így másnap (szept.8.), azaz a ciklus 2. napján elmentünk a BMC-be, UH vizsgálatra. Napok óta mindketten nagyon izgultunk, hogy talán most végre elkezdhetjük a második inszeminációt.
Az UH szerint eltűnt a ciszta, teljesen tiszta vagyok, így újra próbálkozhatunk. ))))
Akkora vigyorral jöttem ki az orvostól, a Párom pillanatok alatt megnyugodott és örült ő is. Megosztottuk a hírt a kedvenc nővérkénkkel is, ő is izgul és drukkol nekünk nagyon. Ez ismét nagyon jól esett nekünk és sokat számít.
Először megint stimulálnak. Holnaptól Menopur injekciót kell adnom magamnak, 1 ampullát, egyelőre 7 napon keresztül.
Jövő hét szerdán (szept.16-án) kell újra visszamennem UH-ra.
A Menopur injekció pár dologban különbözik a Merional-tól. Tartalmaz LH-t. Emellett sokkal drágább, 39.000 Ft (10 ampulla). Ettől én azért kaptam egy kis szívbajt, de most nem ezzel törődünk.
Most tele vagyunk bizakodással és reménnyel! Ez az első teljes hónap amikor szedem a méhpempőt is és mellé vitaminokat. Izgatottan várjuk a jövő hét szerdát, mert akkor végre megtudjuk használ-e a méhpempő, vastagszik-e a méhnyálkahártyám. Erről már írtam korábban, sajnos nekem elég “vékonyka”, általában 6-8 mm-es, ami a teherbeeséshez kevés.
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások