Jelenleg a(z) ‘teszt’ kategória archívumában böngészünk.
A PG53-ról olvastuk, hogy nagyon nem mindegy a mintavétel módja, és a mennyisége sem. Amíg nem lát az ember pozitív tesztet, addig nem is lehet biztos benne, hogy jól csinálta.
Interneten vettünk tesztcsíkokat ovuláció ellenőrzésre. Van belőle annyi, hogy naponta lehessen tesztelni. Remélhetőleg ezek is megbízhatóak… és mutatni is fognak végre valamit…
A mikroszkóp nem igazán volt hajlandó semmit sem mutatni. Egyszer volt egy olyan, hogy az amőbák elkezdtek sokasodni, de utána visszatértek a kóbor amőbák.
A 20. nap után volt pár kisebb folt, amikor elméletileg a beágyazódás történhetne… aztán hétvégén már úgy nézett ki, hogy megjön, de nem…
Ez okozott is kis vitát, mert Kedvesem elkönyvelte, hogy ez már semmit nem jelent, úgyis megjön, de én kapaszkodtam ebbe a késésbe… hátha…
Sajnos Neki lett igaza. Két 25-ös hónap után 27 napos ciklus következett…
Az elsőnél teszteltünk. Negatívat. 
A másodiknál elhatároztuk, hogy ilyet többet nem csinálunk. Akkor ott szembesültünk vele, hogy nem sikerült…
Most úgy vágtunk neki, hogy nem tesztelünk a biostrip előtt…
És most elkezdtünk elbizonytalanodni. Pár dolog máshogy zajlik, zajlott… és egyre kíváncsibbak vagyunk… Lehet, hogy tesztelni kellene? Tulajdonképpen a negatív teszt még símán jelentheti azt, hogy korai. És, ha már megmutatnák Magukat… mennyire jó lenne úgy odamenni, hogy már tudunk valami pozitív előjelet…
Ha tényleg el lehet hinni, hogy a teszt “csak” annyit jelez, megmutatják-e már Magukat, vagy péntekig még “rejtőzködnek”… Ha elhisszük, hogy a negatív teszt csak a korai állapot miatt van, akkor holnap reggel talán már tesztelünk…
Jó lenne…
Nemrég felmerült a kérdés köztünk (megint), hogy teszteljünk-e mielőtt visszamegyünk jövő hét pénteken az eredmény miatt (biostrip vizsgálat = terhességi vizelet vizsgálat).
Párom határozottan rávágta, hogy nem szeretne tesztelni és azt hiszem én sem akarom. Néha fellelkesülök, hogy talán mégis lehetne, de ezen már annyiszor átestem és tényleg jobb türelmesen várni…
Ráadásul az Ovitrelle (tüszőrepesztő injekció) után két hétig nem is szabad!
(Mivel HCG-t tartalmaz és ezért megtévesztheti a teszteket. Bár erről már írtam korábban, de most újra leírom azért.)
Szóval várunk… ismét…
Az előző bejegyzés után gondoltam érdemes visszatérni arra, hogy ezek a saját tapasztalataink. Saját emlékeink, jegyzeteink. Nem biztos, sőt valószínű, hogy mindenki máshogy él meg dolgokat.
Mivel ezzel nem csak visszaemlékezni szeretnénk, nemcsak naplónak szánjuk, hanem reméljük lesz, akinek segíteni tudunk vele, így kérünk, ha valamelyik hozzászólásról véleményed van, írd meg, ha szeretnéd kiegészíteni más szemszögből írd meg. Ha szeretnél tudni valamit, ha szeretnél kérdezni valamit, nyugodtan írjál. Válaszolunk, és ha tudunk, akkor segítünk. Írhatod akár mgjegyzésbe egy adott cikkhez, vagy írhatsz privát levelet a littlefoxie79@gmail.com -ra.
Előadás
Minden hónap első és harmadik keddjén, délután 14.00-tól egy előadást tartanak, amin bemutatják a BMC működését, beszélnek a kivizsgálásokról, általánosan bemutatják, mire számíthatnak azok, akik felkeresik az intézetet.
Az előadás időtartama kb. 1 óra, ez után zárásként egy kb. 10 perces filmet is bemutatnak.
Mi most, két sikertelen inszemináció után, a harmadik stimulációs ciklus elkezdését követően mentünk el megnézni.
Röviden összefoglalva: érdemes.
Nem akartunk kockáztatni, egy kis ráhagyással mentünk, nem sokkal fél kettő után már ott voltunk. Akkor még egy valaki volt csak ott, illetve velünk együtt érkezett még egy hölgy, aki szintén erre jött. Egy darabig ez nem is változott, az előtérben kellett várakozni. Háromnegyed után kezdtek egyre többen feltűnni, a kezdésre kb18-20 fő gyűlt össze. Mivel ennyien már orvosi szobában nem férnénk el (kisebb létszámmal ott tartják), így az előtér lett gyorsan átalakítva színházterem elrendezéssel. A beforgatott kétszemélyes székek mellett normál székek is sorba lettek rakva, így egy-két perc múlva már kezdődött az előadás.
Újvári doktor úr tartotta, így utólag visszagondolva, nagyon jól összeszedve, hogy egy órába minél több, átfogó és részletes információval szolgálhasson.
Elején egy általános adattal kezdte. Rendszeresen nemi életet élő párok 50%-nál fél éven, 80%-nál egy éven belül bekövetkezik a terhesség.
A maradék 20% esetében (azaz egy év után) mindenképpen érdemes felkeresni valamilyen szakrendelést.
Ezek után kitért arra, hogy míg régebben ilyen esetekben egyértelműen a pár női tagját tartották felelősnek, ez napjainkban jelentősen változott. Az őket felkereső párok 40%-ban a férfinél (is) van valami rendellenesség. Ez lehet a spermiumok alacsony száma, nem megfelelő minősége, de szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a spermiumok ki sem tudnak jutni a mellékherékből.
Konkrétan ezek egyike sem jelent kizáró okot, mert akár egyetlen, eltávolított szövetből kinyert, akár mozgásképtelen spermiummal is képesek már megtermékenyíteni petesejtet. (Az előadás utáni videó többek között ezt is bemutatja, mikroszkópos felvételekkel).
Elmondta, hogy a férfiaknál mikor és milyen vizsgálatokat kell megcsinálni, és ezek konkrétan mit jelentenek.
Ezek után rátért a női vizsgálatokra. Szintén elmondta, hogy mikor milyen vizsgálatokat kell megcsinálni és mi ennek az értelme.
Külön kiemelte az átjárhatósági vizsgálatokat. Kitért a vizsgálat folyamatára, azaz, mire számítson a hölgy a vizsgálat alatt, illetve, hogy mit mutathat ki a vizsgálat. Hozott fel példákat arra, hogy milyen elváltozásokat sikerült már kimutatni ezzel, amelyeket (pl.: petevezetők hiánya, kettős méh, stb) egy részét ki tudják kerülni, más részét egyszerű sebészeti beavatkozással meg tudják oldani. Elmondása szerint a falakat borító gyermek-képek egy része ilyen esetekben is sikeresen megfogant és megszületett babákat mutat be.
Több alkalommal is szóba került, hogy elég nagy számban fordul még elő az „ismeretlen ok miatt” be nem következő terhesség.
Amikor a vizsgálatok nem adnak egyértelmű magyarázatot a gyermektelenségnek.
Mindenesetre a vizsgálatok után két lehetőség van, az eredmények figyelembevételével, az inszemináció, vagy a lombik.
Az inszemináció: a természetes folyamathoz eléggé hasonló folyamat, a megtermékenyítés a női testen belül történik, a természetes folyamathoz képest két fő eltérés egyike, hogy a női szervezet hormon-injekciókkal stimulálva van és a tüsző megrepesztése is ellenőrzött, hormon-injekcióval irányított időben történik, a másik eltérés, hogy a spermiumokból kiválogatják a legegészségesebbeket és egy csövön keresztül közvetlenül a méh fölső végébe, a petevezetőkhöz fecskendezik őket, így kevesebb utat kell megtenniük a petesejthez.
A lombik: a túlstimulált petefészekből a megért petesejteket leszívják és laboratóriumban termékenyítik meg, majd az osztódásnak indult, életképes embriókat visszafecskendezik a méhbe.
Felsorolt mellékhatásokat, aminek egy része a hormonok miatti túlstimulációhoz kapcsolódik. Felhívta a figyelmet, hogy ezekben az esetekben itt a BMC-ben kell jelentkezni, és a szükséges kezeléseket itt, illetve BMC orvosi felügyelettel a János Kórházban kapja meg az érintett.
Mellékhatásként említette a többes terhességet!!!
Ez meglepő lehet, de a több magzat növeli a koraszülés esélyét, így orvosi szempontból kockázatot jelent. Ami érdekes, elhangzott, hogy több országban a beültethető embriók számát 1-ben maximálják!!!
A BMC-ben alapban 36 éves korig 2, e felett 3, negyven valahány éves kortól ennél több embriót is beültetnek. A fel nem használt embriókat lefagyasztják, ezeket későbbi beültetéseknél fel lehet használni.
Ugyanez az oka, hogy az inszemináció folyamatánál túlstimulációtól megnövő 3-nál több érett tüsző esetében az eljárást megszakítják s az inszemináció nem kerül végrehajtásra.
A túlstimuláció elkerülése érdekében a támogatott eljárásoknál két inszemináció között 1 hónap, két lombik között 2 hónap szünetet kell hagyni. Ez jogszabályi előírás. Ettől saját kérésre el lehet térni, de ebben az esetben a támogatást nem lehet igénybe venni, a gyógyszereken kívül az eljárás költségeit (100.000 Ft) is ki kell fizetni.
Annak ellenére, hogy a jelenlegi orvosi lehetőségekkel a férfi és a női szervezet problémái esetén is nagyon nagy a sikeres megtermékenyülés esélye, a sikeres terhességek a párok 30%-nál érhetőek el.
Ez az elmondás alapján leginkább a visszaültetés folyamatából adódik. Az embrió követhetően bekerül a fecskendőbe, ahonnan a méhbe fecskendezésre kerül sor. Ez az utolsó fázis, amikor nyomon tudják követni, mi történik. Használat után a fecskendőt speciális oldatban átmossák és az oldatot átvizsgálják, eltűnt-e belőle az embrió. Amennyiben itt nem találják nyomát, akkor feltételezik, hogy megfelelő módon bekerült a méhbe.
Innentől kezdve a kb. 2 héttel későbbi biostrip vizsgálatig nem tudják, mi történik. Ha ekkor a vizeletben a HCG szintje elér egy adott értéket, akkor terhesség valószínűsíthető. Ha jelentősen meghaladja, akkor többes terhesség. Ha a határérték alatt marad, akkor a terhesség nem következett be. De a „miért?” kiderítését jelenleg nem tudják megfelelő orvosi módszerekkel támogatni.
A sikeres terhesség esetén három hónapig követik nyomon a fejlődést, utána a jelentkezőket visszaküldik a beutaló orvoshoz, illetve oda, ahol majd szülni szeretnének. A kérésük annyi, hogy a szülés után szeretnének egy fényképet kapni, illetve a szülés utáni zárójelentésből egy másolatot kérnek, hogy tudják követni, későbbiekben normálisan zajlott-e minden, vagy adódtak-e komplikációk.
És még egy fontos dolog, amire felhívta a figyelmet: a türelem.
Tapasztalataink alapján a beavatkozásokhoz kapcsolódó sperma-leadás az egyetlen kiemelt prioritású dolog, ami konkrét időre megy, ezt ugyanis 8-1/2 9-ig meg kell csinálni, hogy a labor dolgozni tudjon.
Van más olyan eset is persze, amikor időpontra, vagy soron kívül kell menni, de ezekben az esetekben is előfordulhat több órás várakozás. Pl: a hsg-re ugyan fix időpontra kell jönni, de a vizsgálatra menni akkor lehet, ha a röntgen felszabadul. Egy egyszerű ultrahangra be lehet jutni fél órás belül is, de, ha úgy jön ki, akkor 2-3 órás várakozás itt is előfordulhat.
Azaz, aki ide elmegy vizsgálatra, az számítson arra, hogy azt a délelőttöt/napot jó eséllyel ott töltheti. És ez nem az orvosi hozzáállás miatt van, hanem a Centrum munkamenetéből és a jelentkezők számából adódik. Az orvosi/nővéri/recepciós kör mindent megtesz, hogy lehetőségek szerint minden minél gördülékenyebben menjen.
Mindenesetre két inszemináció után is érdekes és információ-gazdag volt az előadás, amire egyszer mindenképpen megéri elmenni.
Még akkor is, ha ezt az összefoglalót valaki végigolvasta. 
Ráadásul az előadás végén lehetőség van azokat a kérdéseket is feltenni, amikre máskor nem jutott idő.
Az utóbbi pár napban volt egy levélváltásom egy lánnyal aki hasonló helyzetben van, mint én. Azt írta, hogy ő biztosan nem tudná megállni, hogy ne teszteljen most hétvégén…
Az erre adott válaszomat most bemásolom ide, azt hiszem megér egy bejegyzést ez is.
“Persze, most azt mondom, hogy nem fogok tesztelni, igazából tényleg nem akarok, a Párom se, sajnos már annyiszor rosszul sült el… ha most hétvégén tesztelnék és negatív lenne, akkor rámtörtnének a negatív gondolatok és tudod már így is csak egy “vékony szál” választ el attól, hogy el ne veszítsem az erőm, a hitem, a reményt, a pozitivitást… nem akarok átbilleni ezen a határon…
Szeretnék úgy felébredni hétfőn reggel, hogy nem jött még meg és él a remény… szeretném – ha legalább egy pár óra ereéig is – átélni azt az érzést, hogy talán valaki végre beköltözött a pocakomba… már önmagában ez a “talán” érzés is olyan hihetetlenül gyönyörű tud lenni… Nem akarom, hogy ezt az érzést, ami most olyan izgatottá, mosolygóssá, erőssé, reményekkel telivé tesz, lerombolja egy pár milliméteres vonal, ami ráadásul nem is biztos, hogy jó eredményt mutat…”
Már csak 6 nap az eredményig… te jó ég, méééég 6 nap????
Furcsa… épp a minap válaszoltam egy lánynak a gyakorikerdesek.hu-n, mert ő is a BMC-be jár és valószínűleg jövő héten lesz az első inszeminációja. Nagyon fél és ezer kérdése van… Próbáltam segíteni… annak idején nekem is jó lett volna…
Írtam neki egy jó hosszú levelet, a lehető legapróbb részleteket is megosztottam vele, hogy mire számítson, elmondtam neki a saját tapasztalataim.
Próbáltam erőt adni és győzködni, hogy a beavatkozás után ne idegeskedjen, ne izguljon, ne “számolgassa a napokat” és ne zuhanjon magába, ha mégsem sikerülne elsőre…
Erre én most pont ezt teszem… számolgatok, s ahogy fogynak a napok, egyre izgatottabb vagyok… megfogadtam azt is, hogy nem fogok tesztelni… pedig akár hétvégén lehetne… de nem akarom… nem, nem, nem szabad… türelem…
Kedvesem valamit érezhet az izgatottságomból, mert már felvetette, hogy mi lenne ha hétfőre szabit vennék ki. Mert bármi is lesz az eredmény, lehet, hogy meg fog viselni.
Eredetileg úgy terveztük, hogy mivel korán reggel kell bemenni, bejövünk a munkahelyre, becsekkolunk majd onnan elmegyünk a BMC-be (szerencsére közel van) és utána vissza dolgozni…
Ha rossz hírt kapunk, akkor mégis lehet, hogy jó lenne dolgozni, mert az elterelné (valóban elterelné?) a gondolataim. De ha nem lesz elég erőm, és rámtör a sírhatnék… nem lenne szerencsés odabent… a főnököm tudja miben veszek részt, de azok, akikkel közvetlenül egy szobában ülök nem (illetve nem mindenről tudnak). És nem akarom, hogy kérdezősködjenek…
Ha a korábbi posztban már érintettem a tesztelést, akkor írok róla egy kicsit bővebben.
Annak idején, az első hónapokban, amikor még nem sejtettük, hogy vannak velem bizonyos problémák és úgymond felhőtlenül izgultunk hónapról-hónapra, időnként én is alig vártam már, hogy tesztelhessek. Idő előtt. Persze negatív lett és elszomorodtam de igazából csak magamnak “ártottam” ezzel.
Mára – és ebben nagy szerepe van az utóbbi inszeminációnál történteknek – sikerült végre “megértenem” és “elfogadnom”, hogy miért nem szabad idő előtt tesztelni. Bár egyszerű a válasz, de nekem mégis sok időbe telt megérteni.
Persze, ilyen esetben, ha valaki meddőségi kezelésben vesz részt, annak könnyebb (furcsa ezt a szót használni, valahogy nem illik ide) a helyzete, hisz folyamatos orvosi felügyelet alatt áll és az inszeminációt követően 17 nap múlva úgyis elvégzik a laborvizsgálatot (másnéven biostrip), hogy létrejött-e a terhesség.
Általában azt szokták mondani, hogy érdemes megvárni a menstruáció esedékességének napját, és akkor lehet előszőr tesztelni.
A meddőségi kezelések során más a helyzet, mivel a tüszőrepesztő injekció HCG-t tartalmaz és emiatt az injekció beadását követő két hétben nem szabad tesztelni, mert tévesen pozitív eredményt adhat!
Azok alapján amiket anno átéltem és most az inszemináció után, szeretném mindenkinek üzenni, hogy türelem… türelem… türelem…
Akár meddőségibe jársz, akár nem, várj a teszteléssel. Úgy gondolom ha már 1 hetet késik a menstruáció, akkor kéne előszőr tesztelni, hisz ha ott a Pici, akkorra már biztosan megmutatja magát.
Így nem kell agyalni azon, hogy milyen érzékenységű tesztet vegyen valaki, hogy az extra-szuper-hiper érzékenységű tesztet hol lehet a neten megrendelni, stb. és ami a legfőbb… sok csalódástól kímélheted meg magad! Hidd el, az a pár nap plusz, amit izgalommal töltesz el, sokkal jobb érzés, mint egy negatív teszt a kezedben. Meg még egy… meg még egy…
Ráadásul “ugyanott vagy ahol a part szakad”, szokták mondani, hisz újra azzal foglalkozol, hogy akkor majd másnap megint tesztelsz… de akkor már befészkelte magát a gondolat az agyadba, hogy mégsem sikerült… hogy megint nem sikerült…
S még egy érdekes cikk ezzel kapcsolatban:
http://www.kismamablog.hu/terhesseg/a-terhesseg-jelei-tunetek-elso-harmad/tesztek-es-teszteles
Július 16-ra voltunk visszarendelve, ún. biostrip (vizelet terhesség teszt HCG-re) vizsgálatra.
Nem jött meg, de az utóbbi pár napban a tesztek egyértelműen negatívak lettek. Kicsit elszomorodtunk, de azért még nem adtuk fel. Nyomoztunk, hogy az inszemináció után mitől lehet, hogy nem jött még meg, de a tesztek negatívak. Egyrészről ugye lehet az ok, hogy a tesztek még nem mutatják ki a babát. Ok lehet, hogy meg fog jönni, csak késik még pár napot. Viszont ami megdöbbentett minket, az az Utrogestan egyik mellékhatása, amit elfelejtettek ráírni a tájékoztatóra, mi is csak utólag tudtuk meg, hogy igen, ez egy valós mellékhatás, sajnos. Szóval ez a gyógyszer késleltetheti a menstruációt. Nos, velem pontosan ez történt.
Ez a nap szörnyű volt. Hajnali vizeletmintát kellett bevinnünk, majd közel 3 órát vártunk, mire egy nővérke kikukucskált az ajtón és fennhangon közölte, hogy:
Hát, ez most nem sikerül, folytatják, vagy elmennek nyaralni?”
Köpni-nyelni nem tudtunk, döbbenetet, csalódottságot és fájdalmat éreztünk egyszerre. Nagy nehezen kinyögtem, hogy szeretnénk folytatni erre közölte, hogy akkor fáradjak be és vetközzek le.
Sajnos a mi orvosunk szabadságon volt, így ismét ahhoz a másik orvoshoz kerültünk, akihez múltkor is, és aki nem szívesen foglalkozik mások betegeivel.
Na szép, gondolom, ha azt mondom, most inkább nyaralnánk, akkor meg se vizsgálnak? És milyen rosszul döntöttem volna ha így reagálok…
Ugyanis az UH vizsgálat kimutatta, hogy van egy “cisztás képlet”, ami 29 mm-es. Erre az orvos azt mondta, hogy valószínűleg fel fog szívódni magától, nem lesz probléma.
Abba kellett hagynom az Utrogestant és ha megjön, akkor megint a 2. vagy 3. napon jöhetünk és elkezdhetjük a következő inszeminációra való felkészülést.
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások