Jelenleg a(z) ‘UH’ kategória archívumában böngészünk.
Tegnap újra ott voltunk.
Most sok szempontból más volt. Reméljük az eredmény is más lesz, mint eddig. 
Először is, az időjárás katasztrofális volt. A zuhogó eső erős széllel, széllökésekkel kombinálva nem túl kellemes összképet alkotott.
Nem tudjuk, hogy ennek köszönhető-e, vagy másnak, de 8-kor, amikor odaértünk, senki nem állt sorban. Se kint, se a recepción nem várakozott senki, és a székeken is alig-alig ültek.
Ismét megkaptuk a „külön szobát”, nyugodt körülmények között végeztünk, majd szóltak, hogy 10 körülre jöjjünk vissza.
Ebben az időben nem volt értelme elmenni sétálni, de nem akartunk ott üldögélni, így kimentünk az autóba, reggeliztünk és hallgattuk a Sláger rádiót.
10 előtt visszamentünk. Egy darabig várni kellett, míg összejöttek az inszemesek, utána felmentünk az egyik emeleti szobába. Itt végül 3 pár várakozott, meg páran a szomszéd kórteremben.
A két kórterem előterében van egy telefon, ide szólnak fel, hogy kinek mikor kell lemennie.
A másik két pár közül ez egyik az első beavatkozásra várt, a másik viszont egy érdekes „tükörképünk” volt. Ők is harmadszorra voltak. Nem ugyanaz volt az orvosuk, de az első két próbálkozásuk nekik is érintette a szabadságolást. Nekünk az egyik beavatkozást az ő orvosuk csinálta, nekik, ez egyiket a miénk.
Ráadásul tőle hallottuk, hogy szeptembertől van jogszabályi változás. Valószínűleg innentől lehet a támogatott inszeminációt csak kéthavonta, a támogatott lombikot csak három havonta csinálni.
Valamint, úgy tűnik, az inszem előtt már kell az ultrahangos vizsgálat.
Ezt már korábban sem értettük, hogy miért nem ellenőrzik, tényleg kirepedtek-e a tüszők, vagy semmi nem változott. Hiszen az inszeminációnak is csak akkor lenne értelme, ha feltételezhetően van kiszabadult petesejt.
Most viszont Kedvesemnél is megcsinálták, és az eredmény az, hogy folyadék látszik, azaz repedt meg tüsző. 
)) Már ezzel is többet tudunk, mint eddig. ))
Jött a telefon, hogy 10 perc múlva mehetünk, úgyhogy addigra lesétáltunk a földszintre. Bement és most elég sokáig kellett várnom kint. Még azután is, hogy kijött az orvos, azaz túl van a beavatkozáson. Korábban szerintem max. 10 percet töltött bent, most 20-nál is többet kellett várni Rá. És most a korábbiaknál sokkal romosabb állapotban jött ki.
Felmentünk és egy órát pihengetett, majd felöltözött és lementünk a zárójelentésért.
Itt sajnos sokat kellett várnunk, több, mint másfél óra múlva tudtunk az orvoshoz bejutni.
Most is voltak fájdalmai, meg időnként görcsölt, erre rá is kérdeztünk az orvosnál, mert legutóbb elég komoly görcsei voltak a beavatkozás délutánján/estéjén. Az orvos nem értette, szerinte semmi olyat nem csinált a beavatkozás napján, ami görcsöket idézhetett volna elő.
Szerencsére tegnap délután már nem jelentkeztek a görcsök.
Ezzel kapcsolatban felmerült, lehet, hogy a tüszők repedése okozhat ennyire erős fájdalmat, ami görcsökben jelentkezik? Nem tudjuk.
Mindenesetre, mostani alkalommal egy rövid pihengetés után jobban érezte Magát, így még otthon „rásegítettünk” a beavatkozásra.
Bár ez már a harmadik inszemináció, mégis sok minden teljesen máshogy történt, mint eddig.
Ismét korán reggel kellett kelnünk, amit viszont most az időjárás nagyon megnehezített. Talán emiatt volt, hogy végülis fél 8-ra nem tudtunk odaérni, csak 8-ra. Szerencsére nem volt probléma, ráadásul kevesen is voltak. Bár ilyen esetben nem kéne kivárni a sort, egyből lehet menni a recepcióhoz jelentkezni az inszeminációra.
Ahogyan korábban, most is alá kellett írnunk a szokásos nyilatkozatot, jogi és orvosi dolgokról, hogy saját gyerekünként ismerjük el a születendő gyermeket, hogy elfogadjuk az esetleges mellékhatásokat (pl.: ciszta), stb.
Majd leültünk és vártunk. Nem sokáig, mert már szólították is a Párom és elkísérték egy szobába, ahol “mintát” kell adnia. Most is az a kedves nővérke szólt, aki múltkor, így ismét megengedte, hogy én is bemenjek a Páromhoz a szobába. Nem tudom van-e összefüggés, de legutóbb is késve érkeztünk reggel és akkor már nem a megszokott, folyosó végén lévő kis “oduba” kísérték őt, hanem egy külön kórterembe, mert a másik helyen már olyan sokat várakoztak. Most is ugyanabba a kórterembe vezetett minket a nővér.
A szobát belülről be lehet zárni, majd amikor megvan a minta, egyszerűen ott kell hagyni egy tartóban és szólni a nővérszobában, hogy végeztünk.
Mivel olyan kevesen voltak, felmerült bennünk, hogy talán így jóval hamarabb végezhetünk és nem kell még délután is itt üldögélnünk…
Az időjárás pocsék volt, szakadt az eső, iszonyatosan fújt a szél, így az eddigi programötleteink most nem jöhettek szóba. Az első két inszemináció délelőttjén elmentünk a Duna partra sétálni, meg palacsintázni, de most erre nem volt lehetőségünk. Ott ülni a BMC várójában 2 órán át… hát ez sem vonzott annyira. Inkább visszamentünk a kocsihoz, befűtöttünk, megreggeliztünk és rádiót hallgattunk.
10 óra körül visszasétáltunk és ismét jelentkeztünk hátul, a nővérszobában (nem a recepción!). Szerencsére most sem kellett sokat várni, majd a nővérke szólította az inszeminációra váró hölgyeket és felkísért minket az emeleti kórtermekbe.
Átöltöztem, hálóing, zokni, papucs, köntös és elheveredtem az ágyon, Kedvesem pedig fogta a kezem
Nem tudom leírni mennyire jó érzés, hogy velem van ilyenkor. Láttam már inszeminációra váró lányokat, egyedül a szobában.
Két másik lánnyal voltam egy szobában, közülük az egyikük az első inszeminációra várt, a másiknak pedig ez a harmadik – csak úgy, mint nekem
Most végre kicsit oldottabb volt a hangulat, egész jól elbeszélgettünk, ki hogy élte meg az eddigi vizsgálatokat, kinek milyen tapasztalatai voltak. Más-más volt az orvosunk, így volt miről beszélgetni és az idő is gyorsabban repült.
Eddig ezt valahogy hiányoltam. Az első két alkalommal is voltak “szobatársaim”, de olyan feszült volt a hangulat, még a légy zümmögését is lehetett hallani.
Beszélgetés közben folyton füleltünk, mikor szólal meg a telefon, mivel a folyosón lévő telefonon szóltak, hogy ki fog sorra kerülni, ki menjen le a műtőbe.
Ilyenekbe nekem nem szokott szerencsém lenni, gondoltam, biztos én leszek az utolsó. De nem. Megcsörrent a telefon és engem szólítottak. Párommal lesétáltunk és kb. 10 perces várakozást követően behívtak a műtöbe. Sajnos ide már a Kedvesem nem jöhetett be, de lélekben velem volt, éreztem
Köntös, bugyi le, asztalra fel. Beállították a lábaim, majd letakartak, míg jött az orvos.
A nővérkék ismét többször megkérdezték a nevünk, majd megérkezett az orvosom is. Kedvesen megérdeklődte hogy vagyok.
Nagy megdöbbenésemre, de ugyanakkor örömömre, a beavatkozás előtt csinált ultrahangot
Eddig egyik inszem előtt sem volt UH, ezt hiányoltuk is a párommal, de a lányokkal való beszélgetés közben kiderült, hogy szeptemberben életbe léphetett valamiféle új szabályozás s talán ennek köszönhető a változás. De lehet más ok is, nem tudom.
Az ultrahang szerint van “folyadék”, ami arra utal, hogy megrepedtek a tüszőim. Azaz használt az Ovitrelle tüszőrepesztő injekció.
Emellett látott még tüszőt, ami még nem repedt meg, úgyhogy maradt nekünk is “tennivaló otthonra”
A beavatkozás most is pár percet vett igénybe, majd letakartak és megdöntötték az asztalt, úgy hagytak pihenni. Na igen, a pihenés relatív fogalom. Ott kellett feküdni, szétfeszített lábakkal, a beléd helyezett műszerek feszítik a hüvelyed, ilyenkor minden pillanat éveknek tűnik és minél tovább fekszel ott, annál kellemetlenebbül érzed magad.
És mégis… most valahogy más… egyáltalán nem a fájdalom számított.
Ezúttal sokkal tovább feküdtem így az asztalon, ahogy időnként lestem az órát, kb. 10-15 perc lehetett. A nővérke pár percenként megkérdezte, minden rendben van-e, úgyhogy nem hagyják azért magára az embert, ha bármi gond adódna, van kinek szólni.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor végre kiszedték belőlem a műszereket és leengedték az asztalt, bár még így is éreztem a feszítést.
Amikor kisétáltam a műtőből, odabújtam Kedvesemhez, aki már nagyon várt, hisz ő is észrevette, hogy most mennyivel több ideig voltam bent.
Visszasétáltunk a kórterembe, ahol a lányok már nagyon vártak és kérdezgettek, milyen volt. Befeküdtem az ágyba és megint nagyon jól esett beszélgetni másokkal. Pár perc múlva hívták a másik lányt, akinek szintén ez a harmadik próbálkozása.
Kb. 1 óra múlva felöltöztem, majd lementünk a zárójelentésért az orvosomhoz. Sajnos itt viszont nagyon sokat kellett várnunk, több, mint másfél óra múlva szólítottak csak. Megkaptam a zárójelentést, ami szerint nov.27-én kell visszjönnünk biostrip-re, meg az Utrogestan-t, de mielőtt elköszöntünk volna, megkérdeztük mi a teendő görcsök esetén. A doki reakciója nem volt annyira kedvesnek mondható, mert szerinte itt nincs mitől görcsölni, de vegyek be nospa-t.
Azért megkérdeznék én másokat, hogy valóban senki nem érzett semmit inszemináció után?
A HSG-re is azt mondták, nem fájdalmas, csak kellemetlen, ehhez képest én hallottam lányokról akik a falat kaparták fájdalmukban.
Most akkor mi is az igazság?
Hazafele az úton éreztem néha-néha egy egy szúró, görcsölő fájdalmat, de Párom szerint ez talán a peteéréstől lehet.
A munkahelyemen szóltam, hogy táppénzen leszek az elkövetkezendő hétben, nem akarok kockáztatni. Pihenni fogok és csak olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek nem megerőltetőek, nem stresszelnek.
Egyébként nem szükséges feküdni, bármit lehet csinálni, amit máskor is, de azért az ember ne ilyenkor vágjon neki a marathon-nak
Délután jó volt végre hazaérkezni, azért elég fárasztó nap volt ez, délután be is szunyókáltam egy kicsit, de este azért még “rádolgoztunk” Kedvesemmel azokra a pattanásig feszült nagy tüszőkre.
Ez is egy érdekes kérdés. Egyik orvos azt mondja, ilyenkor nem szükséges együtt lenni még, a másik meg azt, hogy persze, mindent bele, úgy biztos.
Na most akkor mi is az igazság?
Tegnap (a ciklusom 10. napján) kellett visszamennünk ultrahang-ra, hogy kiderüljön a stimuláció eredménye, azaz használt-e a menopur injekció kúra. Ahogy korábban már írtam, napi 1 ampullát kaptam, ugyanúgy, mint az előző inszemináció előtt.
Jelentkeztünk a recepción, majd a dossziémra rátűzték a “stimuláció ellenőrzése” cetlit és nemsokkal később már vitte is be e nővér. Ismét rengetegen voltak, de ennek ellenére nagyon gyorsan sorra kerültem. Két tüszőt találtak, 17 mm és 18 mm, a méhnyálkahártya vastagsága pedig 8 mm.
Az orvos szerint ebből még bármit lehet, sőt a 8 mm a ciklus 10. napján tulajdonképpen jónak mondható, hisz a beágyazódáshoz kell a 10-12 mm. Szóval továbbra is szedem a méhpempőt és meglátjuk.
Ezenfelül az UH szerint volt még egy tüsző, de az csak 11 mm, viszont az orvos szerint a két másik jó lesz.
Tegnap még be kellett adnunk egy ampulla Menopurt, majd este 8-kor pedig két ampulla Ovitrelle-t (tüszőrepesztő injekció), hogy legyen peteérésem. Szerdán, a ciklusom 12. napján pedig meglesz a 3. inszemináció.
Így elsőre lehet, hogy korainak tűnhet a 12. nap, de nekem a ciklusaim is rövidebbek, most legutóbb 25 napos volt.
Írnék pár dolgot az Ovitrelle, tüszőrepesztő injekcióról. A hatóanyag tekintetében (erről már írtunk a “Gyógyszerek” oldalunkon), erősebb mint a Pregnyl, emellett annyiban is különbözik még a Pregnyl-től, hogy ez egy előretöltött fecskendő, azaz nem magunknak kell az oldószerrel kikeverni. Bár az ember egy idő után megszerzi a rutint az oldószeres kevergetésnél, de így azért mégiscsak jobb
Beadni ugyanúgy lehet, mint a többi injekciót, azaz hasba. Egyébként a tájékoztató jól és részletesen írja le az injekció beadásának egyes lépéseit.
Még egy észrevétel: az Ovitrelle-nél, az előretöltött fecskendő tűje vékonyabb, mint amit a többi injekció beadásához adnak. Ráadásul érezhető is a különbség
Amikor Kedvesem beadta az injekciót, szinte nem is éreztem.
Az előző bejegyzés után gondoltam érdemes visszatérni arra, hogy ezek a saját tapasztalataink. Saját emlékeink, jegyzeteink. Nem biztos, sőt valószínű, hogy mindenki máshogy él meg dolgokat.
Mivel ezzel nem csak visszaemlékezni szeretnénk, nemcsak naplónak szánjuk, hanem reméljük lesz, akinek segíteni tudunk vele, így kérünk, ha valamelyik hozzászólásról véleményed van, írd meg, ha szeretnéd kiegészíteni más szemszögből írd meg. Ha szeretnél tudni valamit, ha szeretnél kérdezni valamit, nyugodtan írjál. Válaszolunk, és ha tudunk, akkor segítünk. Írhatod akár mgjegyzésbe egy adott cikkhez, vagy írhatsz privát levelet a littlefoxie79@gmail.com -ra.
Előadás
Minden hónap első és harmadik keddjén, délután 14.00-tól egy előadást tartanak, amin bemutatják a BMC működését, beszélnek a kivizsgálásokról, általánosan bemutatják, mire számíthatnak azok, akik felkeresik az intézetet.
Az előadás időtartama kb. 1 óra, ez után zárásként egy kb. 10 perces filmet is bemutatnak.
Mi most, két sikertelen inszemináció után, a harmadik stimulációs ciklus elkezdését követően mentünk el megnézni.
Röviden összefoglalva: érdemes.
Nem akartunk kockáztatni, egy kis ráhagyással mentünk, nem sokkal fél kettő után már ott voltunk. Akkor még egy valaki volt csak ott, illetve velünk együtt érkezett még egy hölgy, aki szintén erre jött. Egy darabig ez nem is változott, az előtérben kellett várakozni. Háromnegyed után kezdtek egyre többen feltűnni, a kezdésre kb18-20 fő gyűlt össze. Mivel ennyien már orvosi szobában nem férnénk el (kisebb létszámmal ott tartják), így az előtér lett gyorsan átalakítva színházterem elrendezéssel. A beforgatott kétszemélyes székek mellett normál székek is sorba lettek rakva, így egy-két perc múlva már kezdődött az előadás.
Újvári doktor úr tartotta, így utólag visszagondolva, nagyon jól összeszedve, hogy egy órába minél több, átfogó és részletes információval szolgálhasson.
Elején egy általános adattal kezdte. Rendszeresen nemi életet élő párok 50%-nál fél éven, 80%-nál egy éven belül bekövetkezik a terhesség.
A maradék 20% esetében (azaz egy év után) mindenképpen érdemes felkeresni valamilyen szakrendelést.
Ezek után kitért arra, hogy míg régebben ilyen esetekben egyértelműen a pár női tagját tartották felelősnek, ez napjainkban jelentősen változott. Az őket felkereső párok 40%-ban a férfinél (is) van valami rendellenesség. Ez lehet a spermiumok alacsony száma, nem megfelelő minősége, de szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a spermiumok ki sem tudnak jutni a mellékherékből.
Konkrétan ezek egyike sem jelent kizáró okot, mert akár egyetlen, eltávolított szövetből kinyert, akár mozgásképtelen spermiummal is képesek már megtermékenyíteni petesejtet. (Az előadás utáni videó többek között ezt is bemutatja, mikroszkópos felvételekkel).
Elmondta, hogy a férfiaknál mikor és milyen vizsgálatokat kell megcsinálni, és ezek konkrétan mit jelentenek.
Ezek után rátért a női vizsgálatokra. Szintén elmondta, hogy mikor milyen vizsgálatokat kell megcsinálni és mi ennek az értelme.
Külön kiemelte az átjárhatósági vizsgálatokat. Kitért a vizsgálat folyamatára, azaz, mire számítson a hölgy a vizsgálat alatt, illetve, hogy mit mutathat ki a vizsgálat. Hozott fel példákat arra, hogy milyen elváltozásokat sikerült már kimutatni ezzel, amelyeket (pl.: petevezetők hiánya, kettős méh, stb) egy részét ki tudják kerülni, más részét egyszerű sebészeti beavatkozással meg tudják oldani. Elmondása szerint a falakat borító gyermek-képek egy része ilyen esetekben is sikeresen megfogant és megszületett babákat mutat be.
Több alkalommal is szóba került, hogy elég nagy számban fordul még elő az „ismeretlen ok miatt” be nem következő terhesség.
Amikor a vizsgálatok nem adnak egyértelmű magyarázatot a gyermektelenségnek.
Mindenesetre a vizsgálatok után két lehetőség van, az eredmények figyelembevételével, az inszemináció, vagy a lombik.
Az inszemináció: a természetes folyamathoz eléggé hasonló folyamat, a megtermékenyítés a női testen belül történik, a természetes folyamathoz képest két fő eltérés egyike, hogy a női szervezet hormon-injekciókkal stimulálva van és a tüsző megrepesztése is ellenőrzött, hormon-injekcióval irányított időben történik, a másik eltérés, hogy a spermiumokból kiválogatják a legegészségesebbeket és egy csövön keresztül közvetlenül a méh fölső végébe, a petevezetőkhöz fecskendezik őket, így kevesebb utat kell megtenniük a petesejthez.
A lombik: a túlstimulált petefészekből a megért petesejteket leszívják és laboratóriumban termékenyítik meg, majd az osztódásnak indult, életképes embriókat visszafecskendezik a méhbe.
Felsorolt mellékhatásokat, aminek egy része a hormonok miatti túlstimulációhoz kapcsolódik. Felhívta a figyelmet, hogy ezekben az esetekben itt a BMC-ben kell jelentkezni, és a szükséges kezeléseket itt, illetve BMC orvosi felügyelettel a János Kórházban kapja meg az érintett.
Mellékhatásként említette a többes terhességet!!!
Ez meglepő lehet, de a több magzat növeli a koraszülés esélyét, így orvosi szempontból kockázatot jelent. Ami érdekes, elhangzott, hogy több országban a beültethető embriók számát 1-ben maximálják!!!
A BMC-ben alapban 36 éves korig 2, e felett 3, negyven valahány éves kortól ennél több embriót is beültetnek. A fel nem használt embriókat lefagyasztják, ezeket későbbi beültetéseknél fel lehet használni.
Ugyanez az oka, hogy az inszemináció folyamatánál túlstimulációtól megnövő 3-nál több érett tüsző esetében az eljárást megszakítják s az inszemináció nem kerül végrehajtásra.
A túlstimuláció elkerülése érdekében a támogatott eljárásoknál két inszemináció között 1 hónap, két lombik között 2 hónap szünetet kell hagyni. Ez jogszabályi előírás. Ettől saját kérésre el lehet térni, de ebben az esetben a támogatást nem lehet igénybe venni, a gyógyszereken kívül az eljárás költségeit (100.000 Ft) is ki kell fizetni.
Annak ellenére, hogy a jelenlegi orvosi lehetőségekkel a férfi és a női szervezet problémái esetén is nagyon nagy a sikeres megtermékenyülés esélye, a sikeres terhességek a párok 30%-nál érhetőek el.
Ez az elmondás alapján leginkább a visszaültetés folyamatából adódik. Az embrió követhetően bekerül a fecskendőbe, ahonnan a méhbe fecskendezésre kerül sor. Ez az utolsó fázis, amikor nyomon tudják követni, mi történik. Használat után a fecskendőt speciális oldatban átmossák és az oldatot átvizsgálják, eltűnt-e belőle az embrió. Amennyiben itt nem találják nyomát, akkor feltételezik, hogy megfelelő módon bekerült a méhbe.
Innentől kezdve a kb. 2 héttel későbbi biostrip vizsgálatig nem tudják, mi történik. Ha ekkor a vizeletben a HCG szintje elér egy adott értéket, akkor terhesség valószínűsíthető. Ha jelentősen meghaladja, akkor többes terhesség. Ha a határérték alatt marad, akkor a terhesség nem következett be. De a „miért?” kiderítését jelenleg nem tudják megfelelő orvosi módszerekkel támogatni.
A sikeres terhesség esetén három hónapig követik nyomon a fejlődést, utána a jelentkezőket visszaküldik a beutaló orvoshoz, illetve oda, ahol majd szülni szeretnének. A kérésük annyi, hogy a szülés után szeretnének egy fényképet kapni, illetve a szülés utáni zárójelentésből egy másolatot kérnek, hogy tudják követni, későbbiekben normálisan zajlott-e minden, vagy adódtak-e komplikációk.
És még egy fontos dolog, amire felhívta a figyelmet: a türelem.
Tapasztalataink alapján a beavatkozásokhoz kapcsolódó sperma-leadás az egyetlen kiemelt prioritású dolog, ami konkrét időre megy, ezt ugyanis 8-1/2 9-ig meg kell csinálni, hogy a labor dolgozni tudjon.
Van más olyan eset is persze, amikor időpontra, vagy soron kívül kell menni, de ezekben az esetekben is előfordulhat több órás várakozás. Pl: a hsg-re ugyan fix időpontra kell jönni, de a vizsgálatra menni akkor lehet, ha a röntgen felszabadul. Egy egyszerű ultrahangra be lehet jutni fél órás belül is, de, ha úgy jön ki, akkor 2-3 órás várakozás itt is előfordulhat.
Azaz, aki ide elmegy vizsgálatra, az számítson arra, hogy azt a délelőttöt/napot jó eséllyel ott töltheti. És ez nem az orvosi hozzáállás miatt van, hanem a Centrum munkamenetéből és a jelentkezők számából adódik. Az orvosi/nővéri/recepciós kör mindent megtesz, hogy lehetőségek szerint minden minél gördülékenyebben menjen.
Mindenesetre két inszemináció után is érdekes és információ-gazdag volt az előadás, amire egyszer mindenképpen megéri elmenni.
Még akkor is, ha ezt az összefoglalót valaki végigolvasta.
Ráadásul az előadás végén lehetőség van azokat a kérdéseket is feltenni, amikre máskor nem jutott idő.
Amikor megszületett a legutóbbi bejegyzés, még azt hittem, ezen a héten fog megjönni valamikor a menstruációm. Hétfőn, nov. 2-án, lett volna a 28. napom, de pénteken este megjött. Előző nap már voltak előjelek, de ez eddig is így volt, rá pár napra szokott megjönni.
Most viszont, pénteken este, egyértelműen, erősen, tisztán, 24 nap után megjött. Egyébként az ilyen rövid ciklus nálam nem különleges, az utóbbi két évre ez volt a jellemző. Ami inkább feltűnt, az a minősége. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen tiszta és erős, azaz teljesen normális a menstruációm. Annyi hónap maszatolás, barnázás után… Érdekes, néha azért ennek is lehet örülni.
Azt hiszem elsősorban ennek volt köszönhető, hogy végülis úgy döntöttünk, újra elmegyünk a Budai Meddőségi Centrumba és nekikezdünk a 3. inszeminációnak. Ebben az évben viszont ez lesz mindenképpen az utolsó. Persze szeretnénk ha nemcsak erre az évre vonatkozna ez a kijelentés, de a decembert mindenképpen kihagyjuk.
Mivel a 2. vagy 3. napon kell menni, így ez most nekünk tegnapra esett.
Fél 10 körül érhettünk oda de még akkor is odakint a folyosón állt a sor. Ennek ellenére azonban alig 1 órát kellett csak várnunk és már szólított is az orvos. Ismét ultrahang, minden rendben van, még meg is dícsérte a nyálkahártyát, hogy szép vékony. Amilyennek lennie kell.
Semmi akadálya annak, hogy elkezdjük a stimulációt. Így hát megkaptam a stimulációs lapot, amin fel van tűntetve az injekciók adagolása és a ciklus napok.
Menopur-t kaptam, megint, napi 1 ampulla, a tüszők érlelésére. Erről már vannak tapasztalataink, a korábbi bejegyzésekben már írtunk róla, illetve a “Gyógyszerek“ oldalon is lehet infokat találni.
Az első inszemináció előtt Merional-t kaptam, arról is írtunk már.
Magáról az injekciózásról is írtunk már mindketten, nemcsak arról, hogy milyen érzés kapni, hanem hogy milyen beadni.
Tüszőrepesztő-nek most viszont mást, az Ovitrelle injekciót. Erről még nem hallottunk semmit, úgyhogy nekiláttunk kutakodni a neten. Egyelőre ennyit találtunk: Ovitrelle
Eddig a pregnyl-t kaptuk, arról már sokat írtunk, itt visszanézheted. Ezzel az injekcióval kapcsolatos tapasztalatainkról is majd írunk.
Legközelebb jövő héten hétfőn, november 8-án kell visszamennünk, újabb ultrahangra.
Egyébként a nyálkahártyámra tett dícséretén eléggé meglepődtünk, Kedvesemnek is az volt az első gondolata, hogy talán mégis használ a méhpempő. Bár korábban csak a kapszulás formáját tudtam szedni, mivel csak azt kaptunk, de nemrég sikerült rábukkani egy boltra, ahol igazi méhpempőt lehet kapni. Most azt szedem, illetve eszem, mert tulajdonképpen ez egy sárgás színű, mézszerű, krémes valami. Állítólag ez az igazi, ez az ami segíthet a méhnyálkahártya vastagításában, amire nekem nagy szükségem is van. Aki esetleg még nem hallott róla, itt olvashat részletesebben.
Emellett szedem a szokásos vitaminokat, C-vitamin, illetve multivitamin.
Emiatt is már nagyon várom a jövő hétfőt. Remélem szép vastag nyálkahártyám lesz, pár megfelelő méretű tüszővel.
Ma volt a 10. napi UH, hogy megnézzük, hogy áll a stimuláció.
A Menopur injekció hatásosnak bizonyult, lett 3 tüszőm, 14, 16 és 18 mm. A méhnyálkahártya viszont mindössze 7 mm. Az orvos szerinte elég vékonyka… megint… 
Összehasonlítva a korábbi eredményekkel:
2008. augusztus – Nőgyógyász, Clostylbegit
Az 1. UH eredményei (ciklus 11. nap): 7 mm-es nyálkahártya
A 2. UH eredményei (ciklus 17. nap): 6 mm-es a nyálkahártya.
2009. június - BMC, Merional injekció
A ciklusom 9. napján a méhnyálkahártyám mindössze 6 mm-es.
Ha így nézem, a mostani eredmény nem is olyan rossz.
Emellett próbáltam ismét keresgélni, vajon a 10. napon a 7 mm mennyire jó vagy rossz. Persze továbbra is a legtöbb helyen azt olvasom, hogy a teherbeeséshez legalább 10 mm kell.
Ezzel kapcsolatban viszont több kérdésem is lenne:
- Ez a ciklus melyik napjára vonatkozik?
- Naponta mennyivel vastagszik a mérete?
Egy régebbi levélben találtam pár információt erről, de sajnos az internetes link már nem él. Azért kimásoltam:
“A menstruációs ciklus lényege, hogy a petefészekhormonok hatására a méhnyálkahártya 22-35 naponként lelökődik és újraképződik. Ez a folyamat négy szakaszra osztható:
Havivérzés: 3-7 napig tart. Ezalatt összesen 100-200 ml váladék ürül, amelyből mintegy 50 ml a tiszta vér.
Regeneráció: 3-4 nap. Vérzés során kialakult „seb” begyógyulását jelenti. A fázis végére a nyálkahártya 1mm vastagságú.
Proliferációs fázis: 8-10 napig tart. Ideje alatt a nyálkahártya jelentősen megvastagszik, kiépülnek benne az erek és mirigyek. A nyálkahártya mintegy 5-6 mm vastagságú.
Szekréciós fázis: 12-14 napig tart. A nyálkahártya mirigyei váladékot termelnek, amelyek fellazítva előkészítik az esetlegesen megtermékenyült petesejt befogadására. A fázis végére a nyálkahártya vastagsága 8-11 mm.”
Valahogy többet vártam a méhpempő kapszulától, de az is lehet, hogy növelni kéne az adagot? Igazából jó lenne igazi méhpempőt venni, de egyelőre nem találtunk még helyet ahol kaphatnánk.
Ezzel együtt meglesz az inszemináció, pénteken (szept.18.). Ma este kell beadnunk a Pregnyl-t (tüszőrepesztő injekció), mindkét ampullával, hogy legyen peteérésem is.
Mások tapasztalatai a Menopur injekcióval (illetve a Merional-lal összefüggésben is olvastam már), hogy amennyiben nem használ, azaz továbbra sincs növekedésben lévő tüsző, vagyis nem biztos, hogy így bekövetkezne a peteérés, az orvos dönthet úgy, hogy növeli a beadandó injekció adagot.
Azaz, ha a 10. nap környékén elvégzett UH nem ad még megfelelő eredményt, nem feltétlenül kell elkeseredni, a megnövelt adag kiválthat még megfelelő méretű tüszőket.
Hétfőn (szept.7.) végre megjött. Tisztán, egyértelműen, mindenféle barnázgatás, foltozás nélkül. Most nagyon örültem neki. Így másnap (szept.8.), azaz a ciklus 2. napján elmentünk a BMC-be, UH vizsgálatra. Napok óta mindketten nagyon izgultunk, hogy talán most végre elkezdhetjük a második inszeminációt.
Az UH szerint eltűnt a ciszta, teljesen tiszta vagyok, így újra próbálkozhatunk. ))))
Akkora vigyorral jöttem ki az orvostól, a Párom pillanatok alatt megnyugodott és örült ő is. Megosztottuk a hírt a kedvenc nővérkénkkel is, ő is izgul és drukkol nekünk nagyon. Ez ismét nagyon jól esett nekünk és sokat számít.
Először megint stimulálnak. Holnaptól Menopur injekciót kell adnom magamnak, 1 ampullát, egyelőre 7 napon keresztül.
Jövő hét szerdán (szept.16-án) kell újra visszamennem UH-ra.
A Menopur injekció pár dologban különbözik a Merional-tól. Tartalmaz LH-t. Emellett sokkal drágább, 39.000 Ft (10 ampulla). Ettől én azért kaptam egy kis szívbajt, de most nem ezzel törődünk.
Most tele vagyunk bizakodással és reménnyel! Ez az első teljes hónap amikor szedem a méhpempőt is és mellé vitaminokat. Izgatottan várjuk a jövő hét szerdát, mert akkor végre megtudjuk használ-e a méhpempő, vastagszik-e a méhnyálkahártyám. Erről már írtam korábban, sajnos nekem elég “vékonyka”, általában 6-8 mm-es, ami a teherbeeséshez kevés.
Új hónap, új lehetőség, új remény… lett volna.
A tegnapi UH szerint nem tűnt el a ciszta, sőt, meg is nőtt, 40 mm-esre. Most kaptam fogamzásgátlót (Regulon – 3000 Ft), 1 havi adagot, mert ettől fel fog majd szívódni, de sajnos ezúttal sem kezdhetjük el a 2. inszeminációt. Felöltöztem, majd mielőtt visszamentem volna az orvoshoz, pár pillanat kellett, hogy összeszedjem magam, mert nagyon magamba zuhantam…
Már a második hónap marad ki… ráaadásul ami engem a leginkább bánt, hogy ugyanott tartunk, mint másfél évvel ezelőtt.
Amikor kijöttem a vizsgálóból, kezemben a recepttel, a Párom megörült, mert abból azt hitte, megkaptam a következő adag injekciót.
Annyira rossz volt megmondani neki, hogy mi a helyzet. Megosztottuk a hírt azzal a kedves nővérkével, akivel egész jóban lettünk az elmúlt hónapokban, s elsőre ő is azt hitte, lesz inszem, de aztán nagyon csalódott lett. Azt mondta, “vegyük már le a rontás rólam”…
Ezt a hónapot sajnos ki kell hagynunk…
Miután abbahagytam az Utrogestan szedését, meg is jött, de csak alig-alig. A 3. napon elmentünk újra a BMC-be, azzal, hogy szeretnénk elkezdeni a 2. inszemet. Az UH szerint még mindig ott van a “cisztás képlet”, igaz most “csak” 16 mm-es, de még mindig ott van. Sajnos. Épp ez a baj. Az orvos szerint ha 14 mm-es lenne, el lehetne kezdeni a stimulációt, de így nem ajánlja, mert csak újabb cisztákat “gyártanánk”. Mivel ilyen kicsi a mérete ezért gyógyszert nem ad rá, fel fog szívódni magától, de azért ez a hónap maradjon inkább ki. :(
Ez sajnos egyébként igen gyakori mellékhatása inszemináció után a mesterséges stimulációnak.
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások