Jelenleg a(z) ‘Zita West: Gyereket szeretnénk’ kategória archívumában böngészünk.
Az elmúlt időszak kicsit a csalódás, fáradtság utáni “kikapcsolás” időszaka volt. Voltak olyan egyéb dolgok, amivel foglalkoznunk kellett, többet is, mint amit szerettünk volna (sajnos ez még most is tart), és e mellett megpróbáltunk egy kicsit Egymásra/Magunkra figyelni.
Próbáltunk kikaapcsolódni, keresni-találni olyan dolgokat, amelyek átsegíthetnek ezen a fáradt állapoton. Jártunk kirándulni, kicsit többet töltöttünk a közös hobby-kkal, és próbáltunk kilábalni a reménytelenség érzéséből.
Ez volt az az időszak, amikor a lehető leginkább próbáltunk nem “rástresszelni” a babatervezésre. Persze teljesen nem skerült kizátni, de nem is volt cél és szerintem nem is lehet, hogy ez ne jusson időnként az eszünkbe.
Mindenesetre, akár e miatt, akár a hormonkezeléstől való eltávolodás miatt az év végi/év eleji extra-rövid ciklusok, úgy tűnik, jelenleg normálisabbak. Egymás után már kétszer volt 25 napos ciklus. A második után pedig, úgy döntöttünk, kipróbálunk valamit. Az ovulációs mikrószkópot.
“PG/53″ ovulációs mikroszkóp.
Nem túl drága, és, úgy tűnik, egész könnyű kezelni. A leírás szerint akár a méhnyak váladékából, akár nyálból ki tudja mutatni a peteérés-közeli napokat.
A Zita West számítás szerint ciklus hossza minusz 14 nap a peteérés legvalószínűbb időpontja. Ez a 25 napos ciklus esetén a 11. napot jelenti. Pár nappal korábban elkezdtük, de azóta sem jelzett pozitívat a mikroszkóp.
Vagy mi nem csináljuk jól, vagy lehet, hogy a peteérés nem is történt meg? Régebben is előfordult a peteérés kimaradása. De hogy ez most pillanatnyi, a hormongyógyszerek miatt még inkább leállt, vagy valami más probléma van, azt sajnos nem tudjuk. 
((
Az orvosunk az extra rövid ciklusnál azt mondta, nincs peteérés, de ezzel nem kell foglalkozni, mert a gyógyszerekkel azt megoldják. De ennyi idő után nem kellene a spontán érésnek beindulnia?
Ilyenkor jó lenne egy bármikorhaszálható ultrahang, hogy időnként lehessen követni, mi zajlik a petefészkekben. Így csak marad a találgatás és a reménykedés, hogy hátha a mikroszkópban az “amőba-szerű” izéket felváltja a páfrány-szerű kristály-kép.
A Zita West könyben találtunk egy érdekes számítást a peteérés időpontjára.
Az már eddig is ismert volt, hogy az ovuláció időpontját akkor lehet legkönnyebben kiszámolni, ha valakinek rendszeres, állandó hosszúságú ciklusa van. De eddig ezt úgy tudtuk, úgy lehet legtöbb helyen hallani, olvasni, hogy a peteérés a ciklus közepén van. A ciklus hossza akár 25 nap is lehet (vagy még rövidebb), illetve akár a 35 napot is elérheti (vagy még hosszabb). Amennyiben ez rendszeres, akkor normálisnak tekinthető.
Ahogy eddig tudtuk, az alapján ha a ciklus 28 napos, akkor a 14. napon. 26 napos ciklusnál a 13, 35 napos ciklusnál a 17. napon van peteérés.
Zita West viszont azt állítja, hogy a peteérés végétől a ciklus végéig tartó időszak mindenkinél állandó, kb. 14 nap, az ciklus elejétől a peteérésig tartó időszak eltérhet. Azaz a ciklus hoszából le kell vonni 14 napot, ez a legvalószínűbb peteérési időpont. Ez a 28 napos ciklusnál ugyanúgy 14. napon, de a 26 napos ciklusnál 13. nap helyett 12-en (egy nappal korábban a tervezettnél), a 35 napos ciklusnál 17. nap helyett a 21. napon (4 nappal később) valószínű.
Természetesen ezen kívűl más lehetőségek is vannak az ovuláció időpontjának megállapítására, amikre ki is tér, illetve később részletesen említi, de azt nagyon fontosnak tartja, hogy gyermeket tervező hölgyek lehetőség szerint minél inkább tisztába legyenek a saját ciklusuk jellemzőivel.
Zita West könyv alapján:
Az érett pete élettartama 8-12 óra. A női hüvelybe jutott sperma átlagosan két-három napig marad életképes, de egyes esetekben ez akár egy hét is lehet. A tüszőrepedés időpontjában, ha életerős spermák vannak a petevezetékben akkor sokkal nagyobb a teherbeesés esélye, mintha a pár a tüszőrepedés után él nemi életet.
Lassan haladunk a könyvvel, de így is terveztük, hiszen a lényeg az, hogy EGYÜTT olvassuk, EGYÜTT beszéljük végig.
Erre a könyv is kitér, már az elején. Beszélni kell! És beszélgetni. El kell mondani, ki mit gondol, ki mit érez. Hiszen előfordulhat, hogy a pár tagjai valami apróságban félreértik egymást, és ez az egész egy félreértésből súlyos problémává nőhet. Pedig “csak” meg kellett volna beszélni.
A gondolat közös, de ahogy az egyik pár szóban, megfogalmazza, abból a másik valami miatt mást ért ki és a szerint reagál. Innentől már mindenki félreérti a másikat és ez lavinaszerűen erősödik.
Hagyni kell időt és lehetőséget, hogy az ember megértse a másikat és megértesse magát…
Holisztikus: a teljességre, az egészre törekvő; az a gyógyítási mód, melynél figyelembe veszik a beteg értelmi, fizikai és szociális állapotát is (www.idegen-szavak.hu)
Holisztikus módszer a gyógyításban: teljes körű kezelést nyújt az embereknek, figyelembe véve a betegségüket okozó tényezőkre – például hiányos táplálkozás, stressz, káros környezet – adott egyéni reakcióikat.
A Zita West könyvnek már a bevezetőjében találkoztunk ezzel a szóval, ezzel a felfogással. A szövegkörnyezet miatt a szó pontos jelentésének ismerete nélkül is ki lehetett találni, mit jelenthet, de kíváncsi voltam és rákerestem, pontosan hogy definiálják ezt a szót.
Zita West ez alapján foglalkozik a pácienseivel és az egész könyv ennek a jegyében íródott. Ezt már a belepörgetésnél észrevettük, hiszen nem “csak” a meddőségi klinikákon elterjedt orvosi részre koncentrál, hanem az egyéb egészséggel kapcsolatos kérdéseket ugyanúgy tárgyalja, mint az életmódbeli, lelki problémákat.
Már a bevezetőben is utal rá, hogy az embereket és a párokat a maguk teljességében (életmódot is beleértve) kell figyelni, amibe a pár “működése” (az érzelni, a szóbeli és a nem-szóbeli kommunikációja) éppen úgy beletartozik, mint a pár tagjainak egyéni szerepe.
Ugyanakkor beszél arról is, hogy ezt jelenleg elég nehéz ebben a kérdésben összehozni, hiszen a holisztikus gyógyítási mód leginkább a természetgyógyászatban van jelen, viszont a természetgyógyászok között nem jellemző, hogy valaki a teherbeesés/meddőség témájában váljon specialistává, míg az erre szakosodott orvosoktól a holisztikus gyakorlat áll távol.
Elkezdtük a Zita West könyvet.
Felváltva olvassuk fel egymásnak. Lassan haladunk, mert estére időnként már fáradtak vagyunk, viszont a tervhez, hogy közösen olvassuk és részenként megbeszéljük, tartani szeretnénk magunkat. Még csak az elején tartunk, de érdemes megvárni/kivárni ezeket az alkalmakat.
Beülünk az ágyba, magunkra húzzuk a jó meleg paplant, csak az olvasólámpa, meg egy gyertya világít, csak Egymásra és a könyvre figyelünk. Követjük a szavakat és részenként megbeszéljük a felmerülő gondolatainkat. Időnként a beszélgetés hosszabb, mint az adott rész, de ez így jó. 
Szép és meghitt befejezése ez a napnak. 
Volt egy osztálytársam, egy nagyon jó barátom.
Ő mondta és meg is mutatta, hogy a Biblia segíteni tud. Mindíg ott nyílik ki, ahol kell. Párszor meg is mutatta, beszélgettünk valamiről, ő felütötte a Bibliáját és felolvasta az első részt, amire ránézett… Legtöbbször ez tényleg valamilyen módon kapcsolódott ahhoz, amiről szó volt. Tényleg olyan volt, mintha a könyv “beszélt” volna hozzánk.
Tegnap este valahogy ugyanezt éreztem. Napközben megvettük a Zita West könyvet.
Korábban, egy áruházban már volt a kezünkben, bár más borítóval, és már akkor is érdekesnek tűnt. Megállapítottuk, hogy sok mindent tartalmaz, biztos érdekes lehet.
Hazafelé a metrón olvastuk. Illetve véletlenszerűen itt-ott kinyitottuk. És bár a végigpörgetésnél láttuk, hogy rengeteg mindenről szól, többek között olyan témákat is érint, ami (szerencsére) ránk nem vonatkozik (dohányzás, kábítószerek), de amikor csak véletlenül felütöttük, akkor olyan részeket találtunk, ami mintha kifejezetten nekünk/hozzánk szólna.
Olyan témákat érintett, ami ránk is vonatkozik, de mégsem hittük, hogy a könyv ilyen szinten is foglalkozhat ezzel.
De a felütéseknél szinte mindig velünk kapcsolatos témák jöttek elő. Mintha a könyv akarná megmutatni magát. Mintha hozzánk beszélne.
Mire hazaértünk el is határoztuk, úgy fogjuk végigolvasni, hogy sok kis részecskére osztjuk. Vagy felolvassuk egymásnak, vagy, ha úgy jön ki, akkor Együtt/egymás után elolvasunk egy-egy részecskét (fejezetet/gonolatmenetet/bekezdést, attól függ egy gondolatsor mit zár le) és utána megbeszéljük, hogy ez érint-e minket? Ha igen, mennyire? És tudunk-e, kell-e valamit csinálni ezzel?
Nem tudom, milyen ütemben fogunk haladni, de valószínűnek tartom, hogy a könyvvel kapcsolatos gondolataink itt is meg fognak jelenni.
LittleFox
CatBear
Legutóbbi hozzászólások