1979-ben születtem, a párom 1973-ban. 2008. január óta szeretnénk gyermeket, azóta próbálkozunk, eddig sajnos sikertelenül. 2009. április óta járunk a Szent János Kórház Budai Meddőségi Centrumába (BMC).
Ennek az oldalnak elsősorban az a célja, hogy megosszuk tapasztalatainkat együtt s külön-külön, nőként (LittleFox) és férfiként (CatBear) és segítségül szolgáljunk azoknak akik először mennének a BMC-be.
Az első benyomás, vizsgálatok, eredmények, orvosok, nővérek, a hely, pénzügyek… s maga a küzdelem… önmagunkkal, a türelemmel, az idővel… gondolatok, kérdések s nem utolsósorban érzések…
 
Magát az oldalt, 2009-ben kezdtük el közösen írni. A korábbi történéseket időrendbe szedtük és ez alapján felépítettük ezt az oldalt.
Sok hasonló blog, honlap található a neten, a miénk talán annyiban különbözik, hogy bár a bejegyzések többségét közösen írjuk, de vannak dolgok, amikről külön-külön is leírjuk mit gondolunk, hogy érezzük, melyikünk hogyan élte át, hogyan látta. Együtt mégis egymástól bizonyos szinten függetlenül. Bizonyos érzéseket ugyanis másként élhetünk meg nőként (LittleFox) és férfiként (CatBear), és egy ilyen kezelésben mindkét oldalról érdemes lehet megnézni a dolgokat.
Ezért szerepel a bejegyzések szerzőjénél hol az egyikünk, hol a másikunk neve.
 
A kivizsgálások eredményeként hormonproblémákat, peteérési zavart, összeférhetetlenséget állapítottak meg nálam (Littlefox), Páromnál szerencsére semmilyen gond nincs (CatBear).
2009. novemberéig 3 inszemináción estünk át, sajnos sikertelenül. A legutolsó beavatkozás és az elmúlt időszak annyira megviselt minket, hogy úgy döntöttünk, egy időre félretesszük a BMC-t, a babázást és megpróbáljuk összeszedni magunk. Nagyon nehéz időszakot hagytunk magunk mögött, sokkal több időbe telt felállni, mint hittük volna. Azóta az oldalunk is kicsit átalakult, leginkább arról a küzdelemről és időről írtunk, ami a közös gyermek utáni vággyal kapcsolatos.
 
Most már 2011-et írunk. Új év, új remények, újabb próbálkozás. Visszatérünk a BMC-be…
 
Szeretnénk üzenni mindenkinek, aki most kezdené a meddőségi kezelést, hogy óriási türelmet igényel, rengeteg időt, és nem utolsósorban megértést, törődést és figyelmet a párok részéről. Minél több idő telik el, minél több a rossz hír, annál intenzívebbé válnak egyes érzések. Félelem, düh, ingerültség, tehetetlenség, reménykedés és még sorolhatnánk. Rengeteg új szituáció, amire mindenki máshogy reagál és időnként nem lehet tudni, kiből mit hoz ki egy-egy helyzet. 
Beszélgessetek, kérjétek ki mások tanácsát, tapasztalatát de ne hagyjátok, hogy teljes egészében ez töltse ki az életetek. Bár rengeteg vizsgálat vár rátok, újabb és újabb kérdések merülnek fel, születhetnek jó és rossz eredmények, de törekedjetek arra, hogy minél kevesebb idegeskedéssel, nyugtalansággal kezeljétek. Higgyjétek el, ez nagyon fontos.
 
Nem szabad elfelejteni, hogy az elsődleges cél a KÖZÖS gyerek. És ebben TI is legalább annyira fontosak vagytok. Ha nem figyeltek Egymásra, akkor pont azt veszíthetitek, aki miatt/akivel a KÖZÖS gyereket szeretnétek. 
Sajnos előfordul, hogy egy amúgy jól működő kapcsolat megy tönkre a sikertelen meddőségi kezelés alatt, után.